Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

I. A TERMÉSZETVILÁG MEGISMERÉSTÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA

nak talajai. Ugyenebből az időszakból egy következő fejlődési fokot jellemző talajtérképet ismerünk az egész ország területéről. Timkó I. (1918) a megye területén már négy talajtípust ismer, a Duna és a Dráva völgyében öntéstalajt, a Villányi-hegységtől D-re, a Dráva-lapály E-i peremén szürke erdei talajt, az Ormánság területén futóhomokon alakult szürke erdei talajt, és a megye többi részén pedig barna erdei talajt. A magyarországi talajtan ötödik fejlődési szakaszát (1931—1951) egy olyan részletes talajfelvételi tevékenység jellemzi, amellyel kevés európai ország dicsekedhetett. Kreybig L. vezetése alatt megindult egy részletes térképezési program, amelynek feladata volt Magyarország talajainak 1 : 25 000-es méretarányú térképezése. Ennek keretében hatalmas mennyiségű anyagot gyűjtöttek a hazai talajok fizikai és kémiai paramétereire vonatkozóan. Ennek a munkának keretében a megye területére eső és különböző főhatóságok irányítása alatt levő talajtani laboratóriumok egységes elvek szerint elkészítették az 1 : 25 000 térképlapokat. Ez az anyag a felvételi jegyzőkönyvekkel együtt publikálásra nem került, kéziratban azonban ismert. Egyes alföldi lapok jelentek csak meg nyomtatásban. Ez a 20 éves tevékenység tehát jelentős lépést jelentett a megye talajainak fizikai, kémiai megismerésében. A magyarországi talajtan hatodik, máig tartó fejlődési szakaszában, amelyet a genetikus szemlélet hatalomra jutása jellemez, jelentek meg relatíve nagyobb számban a megyéről szóló publikációk is. Ennek az időszaknak az első munkái természetesen megint csak országos átnézetes térképi publikációk voltak. Az ország első genetikus talajtérképe Stefanovits P. és Szűcs L. szerkesztésében 1955-ben jelentmeg. Ebben az időszakban került kidolgozásra a genetikus talajtérképezés módszertana, amelynek eredményeként 1 : 25 000 méretarányban talajmeliorációs tevékenység céljából gyakorlatilag az egész megye területét feltérképezték a különböző kivitelezők. Ezek a térképek azonban mai napig is kéziratban vannak. Ezt az időszakot jellemzi egy újabb tevékenység, amely az OMMI budapesti központja, kaposvári kirendeltsége és a Pécsi Állami Gazdaság szakszolgálati állomásának tevékenységével függ össze megyei viszonylatban. (A Dunántúli Talajjavító Vállalat részlegei, pl. Szigetvár, Tamási is foglalkoztak ilyesmivel). Ezek a szervek ugyanis rendszeres trágyázási szaktanácsadásuk keretében hatalmas mennyiségű ismeretanyagot gyűjtöttek össze a talajfizikai és kémiai ismeretekkel kapcsolatban. Ezek az adatok azonban továbbra is kéziratban vannak. Többek között ezekre az adatokra támaszkodnak azok a publikált dolgozatok, amelyek a megye, illetve Délkelet-Dunántúl talajtani viszonyait hivatottak szintézisbe foglalni (Margittai L. 1963). Több mint 200 évvel ezelőtt indult meg területünk növényvilágának felkutatása. Ez alatt az idő alatt számos munka jelent meg, mely több-kevesebb sikerrel szolgálta a mecseki és a mecsekalji flóra megismerését. Felmerül az a kérdés, hogy kik voltak azok a kutatók, akiknek a fáradozása folytán már meglehetősen ismert lett a flóránk? Területünk flórakutatásának történetét vizsgálgatva önkéntelenül is négy korszakra lehet azt felosztani: 1. Az első kutatók a XVIII. században. 2. Nendtvich T. pécsi botanikus iskolája. 3. Országos nevű botanikusok területünkön a XIX. század második felében. 4. A XX. század botanikusai a Mecseken és déli síkján. Janus Pannoniusnzk, a nagy magyar renaissance püspöknek a városa, Pécs nem