Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)
I. A TERMÉSZETVILÁG MEGISMERÉSTÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA
I. 3. A TALAJ, NÖVÉNY- ÉS ÁLLATVILÁG MEGISMERÉSTÖRTÉNETE A talajtani adottságok megyei megismeréstörténetének jellege igen sok hasonlóságot mutat az éghajlati és vízrajzi ismeretek bővülésével. A megismerés ugyanis ebben a vonatkozásban is elsősorban az ország egészére kiterjedő kutatások keretében történt meg. Mindebből következik, hogy a múltból igen kevés a helyi talajtani kérdéseket ismertető publikáció. Ezek száma inkább a közelmúltban növekedett meg. Ugyanakkor azonban a megyei talajviszonyok megismerésfolyamatának újabb sajátossága, hogy a jelen felé haladva egyre növekedett a mai napig is kéziratban levő talajfizikai és kémiai felvételek száma, illetve az ezek alapján szerkesztett különböző jellegű talajtérképek. A fent említettekből következik, hogy a megye talajtani megismerésének szoros kapcsolata van a Stefanovits P. (1963) által hat szakaszra bontott hazai talajtani megismerésfolyamattal. Az 1779—1858 között rögzíthető és Tessedik S.—Nagyváthy J. és Pethe F. (in.: Stefanovits P. 1967) munkásságához kötődő első időszak hazai viszonylatban legfőképpen a szikesek leírásával jellemezhető. Ennek következtében megyei vonatkozása ennek a periódusnak nincs. A Regnicolaris Conscriptioban (1820-as évek) vannak talajtani vonatkozású adatok az egyes községekre vonatkozóan. Itt a talajok minősége, erodáltsági foka van feltüntetve. Ugyanúgy Fényes „Magyarország geographiai szótáráéban is (1850-es évek). Az 1858—1891 között Szabó J. munkásságához kötődő időszaknak azonban már vannak megyei vonatkozásai is. Ebben az időszakban Lorenz J. (1866) szerkesztésében megjelenik az ország első talajtérképe. Ez a térkép magán viseli „a geologizáló talajtan" jellemvonásait. Ennek megfelelően, a térképen tulajdonképpen nem a talajok, hanem — mai terminológiát használva — a talajképző kőzetek vannak ábrázolva. Baranya megyei viszonylatban erről a térképről leolvasható a legáltalánosabb „talaj", a lösz. A Duna és a Dráva árterét a homok kíséri, a Mecsek-hegységben pedig a geológiai felépítésnek megfelelően, mészkő, homokkő, gránit, illetve homokos agyag jelölések találhatók talajként értékelve. A magyarországi talajtan harmadik stádiumában már vannak konkrét megyei megfigyelések. A Magyar Állami Földtani Intézet Agrogeológiai Osztályának egyik tagja, Treitz P. közölt a megyére vonatkozó agrogeológiai megfigyeléseket a Pécsi Napló 1904 januári számaiban. Ez tulajdonképpen nem egyéb, mint egy geológiai leírás, a kőzeteken kialakult talajtípusok leírása, illetve felismerése nélkül. A negyedik fejlődési szakaszból (1909—1931), amelyet az orosz talajtan kezdeti hatása jellemez, szintén átnézetes térképek születtek az egész ország területére vonatkozóan, és ezekből ismerhetjük meg a legújabb talajtani eredményeket a megyében. Ebben az időszakban szerkeszti meg Treitz P. (1918) Magyarország első klimazonális talajtérképét. Az elsővel szemben előrelépést jelent az, hogy a Lorenz J. által jelölt talajok itt már alapkőzetként szerepelnek, és a megye területét két különböző klimazonális talajtípusra osztják. Az elsőbe, az erdei barna talajok régiójába, melyet különben a bükkösök klímájaként jellemeznek, a Mecsek-hegység és a Zselic tartozik. A megye többi része az erdei fekete talajok, azaz a vegyes lomberdők klímájá-