Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

I. A TERMÉSZETVILÁG MEGISMERÉSTÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA

(Szabó P. Z. 1964) és feltárva az addig ismeretlen teraszrendszert, megállapítva a korábban egységesnek vélt Dráva-árokban kisebb részmedencéket, amelyek mozgása hatott a folyó horizontális mozgására (Lovász Gy. 1964). Ennek az időszaknak eddig ismeretlen új színe és egyben fő jellemzője a VITUKIban Lászlóffy W. által irányított tevékenység. Az 1950-es évek elején indult egy, vizeink megismerésében jelentősnek nevezhető kiadványsorozat, a Magyarország Hidrológiai Atlasza. Ebben a szerteágazó, sok részből álló sorozatban feldolgozásra került hazánk vízrajzi hálózata. Ennek keretében meghatározásra kerültek a megye kisvízfolyásai jellemző paramétereinek egy része: a vízgyűjtő területek, jellemző domborzati adatok (a vízgyűjtő minimális és maximális magassága), az erdő területi részaránya, a jellemző vízállások stb. Ez a sorozat tulajdonképpen sok paramétert magában foglaló kataszter-rendszerként is jellemezhető. Ebben az időszakban indulnak meg hazai viszonylatban az első vízháztartás-vizsgálatok. A Baranya megyére is érvényes megállapítások szintén a Hidrológiai Atlaszban és a VITUKI kutatási eredmények c. sorozatában jelennek meg Szesztay K. kutatáseredményeiként. Elkészült Lászlóffy W. (1954) tollából az ország, illetve a Kárpát-medence első sokévi fajlagos lefolyástérképe, amely az első kísérlet arra, hogy nagyvízgyűjtő szinten és a nagy számok rendszerében kifejezze a paraméter értékét. Ebben az időszakban indul meg szintén a VITUKI kezdeményezésére és szervezésében az ország kisvízfolyásain is a rendszeres vízhozammérés. Ezek az adatok túlnyomó részt még kéziratban vannak, de egy részük adatgyűjteményként is megjelent (Kessler H. 1959, Puskás T. 1961). Ugyanebben az időszakban jelent meg a Vízrajzi Atlasz sorozat, ahol a Duna és Dráva kötetben részletes medermorfológiai elemzést, illetve felmérést találunk. A két folyó medereróziós tevékenységének a vizsgálatai is megtörténtek (Lovász Gy. 1972a, 1972b). Ebben az időszakban a korábbi fejlődési stádiumok egyik jellegtelen tevékenysége válik rendkívül jellemzővé. Az 1950-es évek elején ugyanis megyei viszonylatban nagymértékben szaporodni kezdenek az ivó- és öntözővíz-kutatási célú mélyfúrások. Ezzel egy hatalmas adatbázis keletkezett a megye területére nézve is (Urbancsek J. 1963, 1967), amelynek további hidrológiai feldolgozása még a jövő feladata. Olaj-és urángeológiai és mélyszerkezet-kutatási célból megindult a mélyfúrású kutak telepítése is a megye területén. A MÉV és a MÁFI kutató tevékenysége kapcsán a harkányi melegvízelőforduláson kívül feltártak többek között a sikondai, magyarszéki, szigetvári és el lend i melegvizet, hogy csak a legjellemzőbbeket említsük. Ezek egy részének megtörtént a kémiai elemzése és gyógyhatásának tanulmányozása (Schulhof Ö. 1957). Ebben az időszakban végzett kutatások szintéziseként jelenik meg a Magyarország Vízföldtani Atlasza (Schmidt E. R. 1961) és a hozzá tartozó magyarázó, amely részletesen foglalkozik a megye hidrogeológiai adottságaival is. A kutatások előterébe kerül a talajvíz is. Előbb Rónai A. a MÁFI kereteiben végez országos felmérést. A baranyai anyag azonban még kéziratos. Ennek keretében minden ásott kút mélységét, vízoszlop-magasságát, vízszintmélységét és hőmérsékletét felmérik. A feldolgozás azonban csak az Alföldre készült el (Rónai A. 1961). A VITUKI az 1950-es évek elején rendszeres talajvíz-megfigyelő kúthálózatot kezd kifejleszteni. Ugyancsak ez az intézmény öntözési célú kutatásokat végez többek között a Dráva—Duna ártéren (Major P. 1963).