Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

I. A TERMÉSZETVILÁG MEGISMERÉSTÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA

sebb meggondolások nélkül határozták meg. A szabályozások későbbi időszakában a mérnöki tudomány a kor európai színvonalához képest igen magas szinten kidolgozta a folyószabályozás tudományosan megalapozott módszerét, amely tulajdonképpen mind a mai napig érvényes. A gátakat később már eszerint méretezték, és telepítették. Ugyanebben az időszakban indul meg a mélységi vizek feltárása műszaki eszközökkel. A megyében 1866-ban Zsigmondy V. fúrja a hazai viszonylatban is első termál mélyfúrást Harkányban. így tehát nemcsak megyei, de országos viszonylatban is ezzel a műszaki beavatkozással kezdődik a mélységi vizek feltárása és megismerése. Két évvel később Than K. vegyelemzi a harkányi vizet (Schulhof Ö. 1957). Mindezek azt mutatják, hogy a folyószabályozásokkal egyidőben megyei viszonylatban megindul a mélységi vizek műszaki, illetve tudományos feltárása, megismerése. Ez a folyamat, mint ismert, a mai napig tart, egyre intenzívebben. A XX. század első évtizedeiben Prinz Gy., Cholnoky J. és Szádeczky-Kardoss E. tevékenységéhez kapcsolódik egy újabb irányzat a vizek megismerésében. Ok voltak azok, akik a megye, illetve Dél-Dunántúl területén vizsgálni kezdték a nagyobb vízfolyások (Dráva, Duna) kialakulástörténetét. Ezzel a kérdéssel addig senki sem foglalkozott. Ok állapították meg, hogy a Dráva és a Duna szerkezeti vonalon folyik, és hogy a Duna pleisztocén elején a megyétől Ny-ra, a mai Rinya vízrendszer területén a Drávába torkollt. Bulla B. (1936) a Duna fejlődéstörténetét tanulmányozza és meghatározza teraszai számát, korát és térbeli elterjedésüket, amit Pécsi M. (1959) kiegészített, reambulált. A mélységi vizek megismerésével kapcsolatban ezt az időszakot a mélyfúrások számának lassú növekedése jellemzi a megye területén. Ezt a tevékenységet ugyanis a társadalmi szükséglet irányítja. Ebben az időszakban a megye területén a városiasodás igen kismértékű volt, és az egyetlen város, Pécs vízigényét a Tettye, mint természetes forrás, még fedezni tudta. A szorosabb értelemben vett vízjelenségeknek, tehát a mederben folyó víz tanulmányozása ebben az időszakban érthető módon a Műegyetemen koncentrálódott. Lászlóffy W. (1954) nevéhez fűződik hazánk folyóinak és így a megye területére jutó nagyobb vízfolyások vízállás- és vízhozam-jelenségeinek tanulmányozása és a különböző, akkor még egyszerű matematikai-statisztikai módszerek kidolgozása, illetve külföldiek adaptálása. A hazai és a megyei vízrajzi kutatások negyedik időszakának kezdete az 1950-es években rögzíthető. Ezt az időszakot a vízrendezési tevékenység korábbihoz képest minimálisra csökkenése jellemzi. A vízfolyások kialakulástörténetének kutatása viszont megyei szinten virágzóbbnak jellemezhető. Ebben az időszakban készülnek tanulmányok a megyei vízhálózat kialakulástörténetéről (Szabó P. Z. 1957b). Ezeknek eredményeként valószínűsíthető, hogy a Kapós a pleisztocén közepén és elején a Dombóvár—Szászvár irányban közelítette meg a Dunát. Ugyancsak ezekből a tanulmányokból tudtuk meg azt, hogy a Nyugati-Mecsek D-i lejtőinek vizei nem követték a mai Pécsi-víz folyásirányát, hanem az általános lejtésviszonyoknak megfelelően, a mai Pogányi-víz völgyhálózatában haladtak D felé. Az irányváltozás, azaz a Pécsi-víz kialakulása az újpleisztocénban történt meg. Ugyanennek az időszaknak a tanulmányai tárták fel a Dráva részletesebb kialakulástörténetét, megállapítva a szerkezeti mozgások hatására bekövetkezett E—D-i irányú mozgásokat