Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

I. A TERMÉSZETVILÁG MEGISMERÉSTÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA

Az 1920-as évek végén megszületik hazánk második hazai természeti földrajzi szintézise, illetve monográfiája, amely már kétségtelenül nemcsak leíró, de genetikus szemléletben íródott (Cholnoky J. 1929). Kisebb terjedelmet kap itt a hegység problémája. A morfológiai ismeretek némi bővüléséről tanúskodik az említett szintézis. A hegység leírásában teret kap már a geológiai képződmények vázolása. A kialakuló genetikai szemlélet eredményeként a szerző a Pr/nz-féle Tisia fennmaradt rögének tartja a hegységet, és elismeri D-i előterében a balatonihoz hasonló süllyedést, amit ma Pécsi-medencének nevezünk. Cholnoky J. és Prinz Gy. az egész országra kiterjedő tevékenysége kapcsán a megye területére vonatkozó ismereteink kétségtelenül nagymértékben növekedtek. Ebben az időszakban történik említés a Dráva nagyszerkezeti árkáról, illetve arról, hogy a Duna nagyszerkezeti vonalon fut. Az 1920-as évek elején Pécsre telepített egyetem Földrajzi Intézetének kutatói tevékenységével kezdetét veszi a megye morfológiájának analitikus kutatása. Az első jelentős munka a Mecsek-hegységről Szabó P. Z.-tól (1931) származik. Ez máig is több elfogadható megállapítást tartalmaz. Szabó P. Z. tanulmányozza először a hegység morfológiai kialakulástörténetét és ad olyan összefoglalót, amely nagy vonásaiban ma is helytálló. Jelentős eredménye a hegység abráziós szintjeinek felismerése. Ő az első, aki konkrét kutatások — és nem munkahipotézis kapcsán — ősi völgyhálózat nyomait véli felfedezni a hegységben, amely hálózat a mai hegység D-i előteréből szállította a hordalékot az É-i előtérbe a mai hegységen keresztül. Kutatási eredményeinek ezeket a vonatkozásait ma már kissé más megvilágításban látjuk. Vadász £. (1935) geológiai felvételei közben morfológiai megfigyeléseket is végzett. Foglalkozott a hegység mai völgyeinek keletkezésével is. Akkoriban új, az addigi ismereteinket bővítő megállapítása volt az is, hogy a szerkezet és domborzat között néha összefüggés állapítható meg. Irodalmi adatok alapján látjuk, hogy ezt követően mintegy 10 éven keresztül nem volt jelentősebb morfológiai kutatás a megyében, illetve szünetelt az eredmények publikálása. Ezek a II. világháborús évek, amelyek természetszerűen csökkentették az ilyen jellegű munkálatok intenzitását. Az 1940-es évek közepén megkezdődnek a kutatások, de túlzott intenzitásúnak még most sem nevezhetjük. Ezek sem voltak általános jellegűek, hanem legfőképpen a mészköves térségre korlátozódtak. Az egész mecseki karsztra vonatkozó kutatásokat sorrendben említve először Venkovits I. (1952) munkájáról szólunk, aki 1947-ben végzett megfigyeléseit publikálva, a karszt morfológiájára vonatkozó ismereteinket gyarapítva, három zónát, illetve övet ismert fel. Az első morfológiailag tagolt felszín, ahol karsztosodás nincs. A második zóna ehhez csatlakozik, mészköves térszín, de kevés dolinával. A harmadik öv a legszélesebb, egymásba szakadt hatalmas dolinákkal, és felszakadt, vagy részben száraz völgyekkel. Szintén új felismerése a szerzőnek — bár nem bizonyította —, hogy a dolinák hosszanti és kereszt vetők irányát követik. Venkovits L végül összefüggést lát a völgyek és a völgyfőkben található dolinasorok iránya között. Az 1947 nyarán a Mecsek karsztos térségében folyó kutatások további új eredményei között kell említenünk néhány barlang felfedezését a Mélyvölgy—Melegmány térségében. A Vértes L. és Dancza J. által feltárt mélyvölgyi Kőfülke pleisztocén faunát is szolgáltatott (Vértes L 1952). Ennek alapján megállapítható volt, hogy a képződmény würm I—ll-beli faunával töltődött ki. Ezek tehát az első abszolút kor-