Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

V. TALAJFÖLDRAJZ

erdő. így ennek az időszaknak a hullámzó klimatikus és növényzeti viszonyainak megfelelően igen változatos talajtakarója alakult ki. Az enyhébb klímájú erdős vegetációjú időszakokban és helyeken az elvályogosodott löszön erdőtalajok, míg a hideg, száraz klímájú, pusztai vegetációjú időszakokban és helyeken lösztalajok alakultak ki. Közben megjelenik területünkön is az ember, s belép a táj- és talajalakító tényezők sorába. Az utolsó eljegesedési időszakban volt a legnagyobb fokú a lehűlés. A gyér füves, hideg löszpuszta 400 m-es magasságig terjedt, melyeta mélyedésekben fenyőfélék bozótjával szegélyezett mohalápok tarkítottak. A 400 m-nél magasabb térszíneken ritkás, vöröses cirbolyafenyőből álló szubarktikus tajga élt. Ezért találunk a megye területén is az akacsonyabb domb- és hegyvidéki területeken löszt, míg a magasabb térszínekről ez hiányzik. Aholocén időszak kezdetén megindul a nagyobb fokú beerdősödés folyamata és a fenyők mellett már a nyír és fűz is teret hódít (fenyő-nyír korszak), a felmelegedést pedig a melegigényesebb szil, hárs, tölgy és mogyoró megjelenése is jelzi. Ezután egy meleg, csapadékos, szubmediterrán klímájú korszak következik, aminek következtében a fenyő visszaszorul és a lombos fák hódítanak mind nagyobb teret, a kevert, hárskőris és tölgyerdők válnak uralkodóvá nagy területeken, s ezért a hajdani füves vegetáció alatt kialakult mezőségi talajok nagy része is erdeivé alakult át. Ezután az éghajlat ismét hűvösebbé, csapadékosabbá válik, a tölgy, a hárs és a kőris visszaszorul, s helyükbe a bükk lép. A síkságon gyertyános-tölgyesek, a hegy- és dombvidéki területeken bükkösök alakulnak ki. Az emberi kultúrák a kedvező természeti-környezeti viszonyok mellett gyorsan fejlődnek (késő-neolit és bronzkor), lassan kialakul a földművelés s vele együtt megindul a természetes táj használatba vétele és átalakítása (erdőírtás). A bükk-kor második felében — mely napjainkig tart — a lehűlés befejeződik, a klíma kissé kontinentálisabbá válik. A növénytakaró összetételében már csak az emberi beavatkozások idéznek elő változást. Összefoglalásként tehát elmondhatjuk, hogy a „legöregebb" talajokat a megye hegyvidékein találhatjuk, ahol a harmadkortól napjainkig különféle erdők váltogatták egymást, s így a maradvány-anyagokon vöröses színű, nyirokszerű talajok jöttek létre. A pleisztocén időszakban a hajdani pannon tenger üledékeire vékonyabb, vastagabb lösztakaró települt, melyben a mindenkori klimák és növényzetnek megfelelő talajféleségek zónái váltogatják egymást. Ez a lösztakaró, illetve a felszínén a helyi környezeti tényezőknek megfelelően kialakult különféle erdei- és kisebb foltokon mezőségi talajok a megye dombvidéki és alacsonyabb hegyvidéki területeire jellemzőek. A holocén képződményeken találjuk a „legfiatalabb", öntésen a füves vegetációjú és ártéri erdők alatt kialakult réti talajokat. V. 3. ATALAJOK OSZTÁLYOZÁSA A földfelszínt borító változatos talajtakarón az eligazodást a talajok osztályozása, rendszerezése teszi lehetővé. A tudományos talajrcndszerezés azokon a hatásokon alapszik, amelyeket a talajképző tényezők együttesen alakítottak ki a talajszelvényen. Ezért ezt genetikus talajosztályozási rendszernek nevezzük. A rendszernek alapegysé-