Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

I. A TERMÉSZETVILÁG MEGISMERÉSTÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA

körülmény, valamint az aknák bányamezőinek viszonylag jó feltártsága lehetővé tette a termelés azonnali megindulását és fokozatos emelkedését. A feltártság további biztosítása érdekében azonban az északmecseki bányavidéken újabb földtani kutatásokra volt szükség. Ezért a Magyar Állami Szénbányák földtani osztálya megkezdte az Óbánya, Mecseknádasd, Hidas, Kismányok, Nagymányok, Váralja és Máza községek határának földtani térképezését (ff). Noszky }., Balogh K., Imreh L., Kilényi T., Kovács L, Végh $., Wein Gy.). Komlón a felszabadulás utáni első földtani tevékenység a Kossuth II. akna helyének kijelölése volt, melyhez kikérték Vadász E. véleményét is. Vadász professzor szakvéleményében (1947) túltekint az aknatelepítés problémáján. Felhívja a figyelmet a komlói földtani kutatások sürgős megindítására, illetve fokozására. Véleménye szerint — és ezt a következő évek kutatása igazolta — a komlói bányaterület határai tisztázatlanok, a megkutatandó terület kitolódik Zobákpuszta felé, valamint déli irányba is. A mecseki kőszén kutatásának igazi lendületét a Kormányzat azon döntése adta, mely a mecseki szénmedencét jelölte ki a hazai kokszszén-termelés bázisának. A határozat nyomán gyorsan fokozódó mennyiségi igények újabb aknák telepítését tették szükségessé. Ezt azonban alapos földtani vizsgálatoknak kellett megelőznie. A mecseki kőszénföldtani kutatásokat vállaló geológusokra hárult az a gyakran emberfeletti erőfeszítéseket követelő feladat, hogy igen rövid, szűkített határidő alatt a semmiből teremtsék meg a bányák földtani dokumentációját, fúrják fel a reménybeli területeket és az így nyert adatok segítségével reális szénvagyonnal támasszák alá a termelési terveket. Az egyre jobban növekvő feladatok ellátására életre hívták az üzemek bányaföldtani szolgálatát, majd 1954-ben a mélyfúró vállalat földtani osztályát. A fúrási tevékenység megszervezése nem volt mentes a nehézségektől. Hiányzott a korszerű fúrógéppark, a szakképzett kezelőszemélyzet és mindenek előtt a tapasztalat. Kezdetben, a rekorderedményekre törekvő „folyóméterhajsza" és a gyakran hiányos felszerelés miatt, sajnos sok volt a selejtfúrás, ami károsan befolyásolta a kutatások hatékonyságát. A fúrások megbízhatóságának megjavítása érdekében számos kezdeményezés történt. Mindezeknek az eredményeképpen elérték, hogy a fúrások megbízható adatokat szolgáltattak a kutatási területekről. A valóban korszerű kutató munka kezdetétől, 1956-tól 1971-ig a mecseki kőszénmedencében összesen 94,1 km szén kutató-fúrást mélyítettek le, mintegy 239 millió forint értékben. A mecseki kőszénkutatásokba, majd később az egész hegység és déli előterének kutatásába bekapcsolódtak a geofizikusok is. Graviméteres, geoelektromos és szeizmikus mérőcsoportjaik számos értékes, addig ismeretlen adattal bővítették a Mecsekre és környezetére vonatkozó földtani ismeretünket (Szénás Gy. 1961). A mélyfúrási és geofizikai vizsgálatok komplex kiértékelése alapján sikerült megszerkeszteni a Mecsek és Villányi-hegység közötti neogén medence aljzatának első térképét (Baranyai I.—Jámbor Á. 1963). A Mecsek földtani kutatásában fontos és értékes munkát vállalt és végzett a Magyar Állami Földtani Intézet is. Mindenekelőtt a kőszénkutatást segítették térképező geológusai, akiknek feladatuk volt a bányaföldtani munka alapját jelentő korszerű és nagy részletességű földtani térképek elkészítése. A lendületesen megindult munka hamarosan célkitűzésében kibővült, amikor a Földtani Tanács 1955. augusztus 1-én határozatot hozott a Mecsek teljes felkutatására. A kiszélesedett feladatok végrehajtására több munkacsoport alakult, mint pél2 TERMÉSZETI FÖLDRAJZ 17