Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

I. A TERMÉSZETVILÁG MEGISMERÉSTÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA

dául Szádeczky-Kardoss E. professzor munkaközössége, mely a komlói kőszénösszlet komplex feldolgozását végezte el. Hasonló feladatot oldottak meg a Pécs vidéki bányákban Bárdossy Gy. és munkatársai. A munka megszervezésére és irányítására a későbbiekben a Földtani Intézetben külön osztályt állítottak fel. A nagyszabású földtani térképezési munkához széleskörű anyaggyűjtés is kapcsolódott. A Földtani Tanács határozatát megvalósító kutatás végső célja a hegységről és környezetéről 10 000-es földtani térképsorozat szerkesztése, valamint részletes és sokrétű anyagvizsgálatra épülő földtani monográfia-sorozat összeállítása volt. A feladat megoldásába a Földtani Intézetnek úgyszólván minden osztálya és laboratóriuma mellett bevonták a mecseki szénbányászat, uránércbányászat, valamint a mélyfúró vállalat geológusait és laboratóriumait is. Egy olyan széleskörű, többszáz kutatót és szakembert megmozgató komplex együttműködés alakult így ki, melyhez mérhetőt nem találunk másutt a hazai földtani kutatástörténetben. Ennek a kollektív kutató munkának eredménye 510 km

2 új földtani térkép, több tízezer anyagvizsgálat és a földtani viszonyok korszerű szintézise. Az összefüggések és törvényszerűségek feltárásával a hegység földtani felépítéséről korábban kialakult ismeretek tovább fejlődtek és biztosították a hasznosítható ásványi nyersanyagok további tervszerű és eredményes kutatását, bányászati feltárását (Nagy E. 1968, 1969,1971, Hámor G. 1970). Az 1953-ban megindult uránkutatások és bányászati feltárások jelentősen előrevitték a mecseki perm és triász képződmények ismeretét, tisztázták a Nyugati Mecsek és környékének földtani felépítését és hegyszerkezeti viszonyait (Barabás A.— Kiss J.1958, Virágh K.—Vincze J. 1967, Virágh K.—Szolnoki J. 1970, Vincze J.—Opavszky I.—Horváth I. 1970). Többek között sikerült kimutatni a hegység déli oldalán a felső-karbon növénylenyomatos, széntelepes homokkő- és palarétegeit. Újdonság az alsó-kampiii gipszes rétegeknek, valamint a hegység déli oldalán fúrásokkal feltárt anizuszi mészkőkavicsokból álló abráziós konglomerátum összletnek a felfedezése (Balogh K. 1969, Jámbor Á. 1969). A zengővárkonyi vasérckutatás sok évszázados múltra tekinthet vissza. Igazán alapos kutatásokra és az előfordulás problémáinak tisztázására azonban csak 1948tól került sor. Ezzel végre sikerült pontot tenni erre az oly sokat vitatott kérdésre (Pantó G.—Varrók K.—Kopek G. 1955, Vendel M.—Kisházi P. 1972). Részben a vasérckutatásokkal együtt, részben azoktól függetlenül, többen is foglalkoztak a megye területén előforduló vulkanikus kőzetekkel. A bányászati fontosságú mecseki előfordulások (kövesdi fonolit és komlói andezit) elsősorban gyakorlati célú kutatása mellett fontos tudományos sikert jelentett a mórágyi gránit migmatitos jellegének felismerése és korának meghatározása (Jantsky B. 1953, Csalagovits I. 1959a, Horváth A. 1968, Kovách Á.—Balogh K.—Sámsoni Z. 1968). Az ásványi nyersanyagkutatások közül említést érdemel még a bükkösdi öntödei homok és a szénbányászat tömedékhomok kutatása, a megye területén számos helyen végzett építőanyag-feltárás (pl. Nagyharsány), valamint a siklósi márványbánya korszerű újravizsgálata (Fejér L. 1963). A felszabadulás után nemcsak folytatták, hanem lényegesen ki is bővítették a Pécs és Komló vízellátásával kapcsolatos hidrogeológiai kutatásokat. A két város rohamos fejlődése, a gyorsan növekvő ipar és az új lakótelepek olyan vízigénnyel léptek fel, melyet a meglevő lehetőségekből fedezni már nem tudtak. Számos szakértői vélemény és tanulmány készült az egyes iparvállalatok