Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

I. A TERMÉSZETVILÁG MEGISMERÉSTÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA

Részlettanulmányai és összefoglalásai ma is nélkülözhetetlenek a tudományos vizsgálódásnál és a gyakorlati bányaföldtani munkában. A Földtani Intézet világhírű igazgatója, id. Lóczy L. bízta meg Vadász E.-t a Mecsek-hegység újrafelvételéve! és monografikus földtani leírásával. Feladatát 1910—1916 között négy nyári időszak alatt oldotta meg. Megfigyeléseit a Földtani Intézet Évi Jelentéseiben tette közzé. Sorra veszi a perm—mezozoós alaphegység fontosabb szerkezeti egységeit, a vulkáni kőzeteket és a neogén fedőhegységet. A nagy átfogó szintézis megírására azonban nem kerülhetett sor, az ellenforradalom hosszú időre kiütötte a tollat a proletárdiktatúra egyetemi tanárának kezéből. Csak évek múlva nyílt újra mód és lehetőség néhány rövidebb lélegzetű terepi bejárásra és végre a régen tervezett monográfia megírására, mely — mint műve bevezetésében írja — „csonka kerete csak egykori elgondolásaimnak, elnagyolt váza a hegység földtani képének". (Vadász E. 1935.) Ennek ellenére ez a mű évtizedekig a Mecsek földtanának legalaposabb, a gyakorlat próbájában sokszorosan igazolt összefoglalása. Gondolatai a terület geológiai problémáival foglalkozó, azoknak megoldására törekvő geológusok munkájára termékenyítőén hatottak és hatnak még ma is. Vadász professzor szintézisében tisztázza a korábbi kutatók tévedéseit, ilyen például a jakabhegyi homokkő kora, vagy a törmelékes kőzetekből álló felső-triásznak a raeti emeletbe helyezése. Egyben részletes és korszerű rétegtani, hegyszerkezeti, kialakulástörténeti, vízföldtani és bányaföldtani képet ad a hegységről. Elévülhetetlen érdemeket szerzett Vadász E. a mecseki kőszénbányászat ipari földtani kutatásában is. Hosszú időn keresztül volt geológiai szakértője a Dunagőz hajózási Társaság pécsi bányáinak. Ez irányú munkásságát számos kézirat és földtani térkép őrzi. Több jelentésben foglalkozott a mecseki kőszén medencével Vitális I. (1924) és Vitális S. (1927, 1941) is, akik elsősorban a komlói állami bányászat, valamint az Esztergom—Szászvári Kőszénbánya Rt. északmecseki üzemeinek bányaföldtani problémái megoldására törekedtek. A két világháború közötti időszakban majd minden geológusunk dolgozott megyénk területén. PappF. és Reichert R. (1929), valamint Teleki G. (1941) a Fazekasboda— mórágyi gránitvonulat geológiájához szolgáltattak újabb adatokat, Strausz L. (1926, 1942, 1952 stb.) pedig számos tanulmányban dolgozta fel a megye neogén összletét. Pécs vízellátási, Sikonda és Harkány hidrogeológiai problémáit ugyancsak többen tanulmányozták (Pálfy M. 1930, Vitális S. 1934 stb.). A Villányi-hegységben Telegdi Roth K. és Rakusz Gy. (1937) folytatott 1930 és 1931 években bauxitkutatásokat. Nemzetközi viszonylatban is jelentősek voltak Kormos T. (1917, 1937) kisemlőskutatásai, aki rendkívül aprólékos munkával dolgozta fel a Villány fölött elterülő Mészkőhegy klasszikus alsópleisztocén korú hasadéklelőhelyeiről előkerült ősemlősmaradványokat. Hazánk felszabadulását követően Baranyában rendkívül intenzív és kiterjedt földtani kutatási tevékenység kezdődött el. A nagy magányos elődök, Hofmann K., Böckh J. és Vadász E. alapvető kutatásának eredményei és megállapításai nyomán, azokra mint még ma is szilárd és megbízható alapokra építve, a felszabadulás után nagyszámú, részben specialistákból álló kutatókollektíva kezdte meg munkáját. Az egyéni teljesítmény így fokozatosan elmosódott, illetve feloldódott a közösen végzett munkában. Legelőször a kőszénföldtani kutatások indultak meg (Fejér L. 1970). A mecseki kőszénmedencében a háborús események nem okoztak különösebb károkat. Ez a