Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

Dogger Aaléni emelet A dogger rétegsor fokozatosan fejlődik ki a toarci, már a tenger mélyülését jelző, foltosmárga kifejlődésű összletből. A D-i kifejlődésben 200 m, míg az Északi Pikkely területén 20 m vastagságú. Az összletet, faunával is igazoltan, alsó- „opalinus"-os és felső- ,,murchisoni"-s szintre oszthatjuk. Az alsó részt egyöntetű sötétszürke, lemezes márga építi fel, amelyből az alábbi legfontosabb alakok kerültek ki (VADÁSZ E. 1935): Posidonomya opalina Quenst., Phylloceras tatricum Pusch, P. (Holocophylloceras) ultramontanum Ziít., Grammoceras cf. aalense Ziet., Leiceras opalinum Rein., Ludwigia cf. murchisonae (Sow.), Hammatoceras cf. procerinsigne Vac., Rhopalobelus exilis d'Orb., Megateuthis cf. aalensis ( Voltz). A felső rész fokozatosan pados, szürke márgakifejlődésbe megy át, ahol a márgapadokat a ritmikus kifejlődésre utaló lemezes márga közbetelepülések választanak el egymástól. Jellemző, az alsó részhez képest a CaCO

:î lártalom fokozatos emelkedése. Legfontosabb alakok (VADÁSZ E. 1935): Rhynchonella penninica Uhlig, Posidonomya sp., Inoceramus fuscus Quenst., Pecten (Entolium) demissus Phil., Phylloceras tatricum Pusch, P. nilssoni Héb., Lytoceras cf. ophioneum Ben., Ludwigia murchisonae (Sow)., Cy/indroteuthis munieri (Desl). Az aaléni emelet továbbra is jelzi a D-i és É-i kifejlődés közti vastagsági különbségeket. A kőzetkifejlődés, mindkét területen csaknem azonos, egyetlen különbség, hogy az Északi Pikkely területén „foltos" kifejlődésű az egyébként azonos összetételű márga. Bajóci emelet Az aaléni rétegsortól, filológiai alapon, az első mészmárga pad segítségével határoljuk el. A D-en 150, É-on 16 m vastag foltosmárga fáciesű összleten belül (VADÁSZ E. 1935) három faunaszintnek, éspedig az Emileia sauzei, a Siephanoceras humphriesianum és Cosmoceras subfurcaíum-nak jelenlétét állapította meg. WEIN GY. (1965a) kőzettani alapon a bajóci emeletet terepen is jól térképezhető három tagozatra osztotta: Az alsó tagozatot érdes törési felületű, gyengén foltos, lemezes, szürke márga, mészmárga és márgás mészkőrétegek építik fel. A középső tagozatot jellegzetesen sima törésű, szürke, foltos mészkőpadokkal váltakozó, foltosmárga alkotja. Jellegzetes kifejlődése az egész Kisújbányai-medencében jól követhető. A felső tagozat csupán 10—15 m vastag, puha, züldesszürke foltosmárga és puha szürke márgarétegekből áll. Itt a jellegzetes sima törésű foltos mészkőpadok elmaradnak. A márgás kifejlődés már jelzi az átmenetet a bath —kallovi emelet felé. A középső liásztól a bajóci emeletig, ill. még feljebb az oxfordi emeletig terjedő üledéksorra jellemző a ritmikus kifejlődés. Ezzel homokos-márgás, márgás-mészmárgás, márga-mészkő rétegek megismétlődő sorozataira gondolunk, melyek kiala-