Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

kulása éghajlati, tengeráramlási vagy változás PH egyelőre még fel nem derített körülménnyel függhetett össze. A Kisújbányai-medence bajóci, foltosmárga fáciesét a mecseki üledékgyűjtő D-i és É-i peremén Pusztakisfalu — Óbánya vonalán és részben az Északi Pikkely területén, szürke és vörös, crinoideás—brachiopodás mészkőrétegek helyettesítik. VADÁSZ E. (1935) azokat még az aaléni emeletbe sorolta, de rétegtani helyzetük (WEIN GY. 1965a) és Brachiopoda faunájuk (VÍGH G. szóbeli közlése) alapján azokat indokoltabb bajóci, sőt esetleg bath korúnak venni. Helyzetük is jelzi, hogy azok a gyorsan süllyedő, mély vályúban keletkezett foltosmárga fáciesnek sekélyten­geri, partközeli megfelelői. VADÁSZ E. (1935) nyomán az alábbi fontosabb alakokat soroljuk fel: Emüeia sauzei szintje: Posidonomya opaíina Quenst.. Entolium demissum Phil., Phylloceras zignodianum (d'Orb.), P. plica tum Neum., Lytoceras polyhelictum Böckh, Cadomites bayleanus Opp., Emileia sauzei (d'Orb.), Cylindroteuthis sublainvillei Desch. Stephanoceras humphriesianum szintje: Terebratuia oroides Sow., Lima semi­circularis Cold/., Entolium demissum Phil., Posidonomya cf. opalina Quenst., Phyllo­ceras zignodianum d'Orb., Lytoceras Polyhelictum Böckh, Stephanoceras plicatum Quenst., S. nodosum Quenst., Teloceras blagdeni Sow. Cosmoceras subfurcatum szintje: Posidonomya cf. alpina Gras., Phylloceras zignodianum d'Orb , Lytoceras polyhelictum Böckh, Stephanoceras humphriesianum (Sow.), Parkinsonia ef. parkinsoni (Sow.), Perisphinctespusztafaluensis Böckh, Stre­noceras subfurcatum (Ziet.), Patoceras baculatum (Quenst.), Hibolites würtíenber­gicus (Opp.). Bath—kai/ovi emelet Maximálisan 30 m vastag, téglavörös, lemezes és gumós márgái a Mecsek-hegy­ség legjobban követhető rétegcsoportja. BÖCKH J. (1880) három részre tagolta. VADÁSZ E. (1935) és WEIN GY. (1966), faunája és kőzettani kifejlődése alap­ján ugyancsak három részre osztották. A fenti szerzők az egész összletet bath emelet­be sorolták. KOVÁCS L. (1953) felső részéből kallovi alakokat is kimutatott (Sphae­roceras off microstomum (d'Orb.), Lytoceras adeloides Kud., ezenkívül az ófalui mészégető-völgyben feltárt vörös, gumós, agyagmárgából alsó-kallovi jellegű fau­nát határozott meg: Ca/liphylloceras ex äff. frechi Prinz, Lytoceras tripartitum d'Orb., Perisphinctes banaticus Zitt., P. orion Opp., P. lytoceratoides Lóczy, Stephanoceras linguiferum d'Orb., Macrocephalites macrocephalus (Schloth.), Cosmoceras ex aff globosum Till. Ezt a megállapítást az újabb kutatások is megerősítették (HETÉNYI R. 1968, NAGY I. 1966, 1971), éspedig elsősorban NAGY í. mikrobiofácies-vizs­gálatai, amelyek szerint az eddig kallovinak tartott radiolariás-kovás mészkőössz­letet az oxfordi emeletbe sorolta. A kallovi emelethez pedig az eddig bathnak tar­tott összlet felső része, és esetleg a radiolariás-kovás mészkő alsó része is tartozik anélkül, hogy ezt a gyér fauna alapján megbízhatóan el tudnánk dönteni. A fentiek­ben említett hármas beosztás mind litológiai alapon, mind őslénytani meggondolá­sok szerint is keresztül vihető a legtöbb feltárásban. VADÁSZ E. (1935) szerint,

Next

/
Oldalképek
Tartalom