Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

kulása éghajlati, tengeráramlási vagy változás PH egyelőre még fel nem derített körülménnyel függhetett össze. A Kisújbányai-medence bajóci, foltosmárga fáciesét a mecseki üledékgyűjtő D-i és É-i peremén Pusztakisfalu — Óbánya vonalán és részben az Északi Pikkely területén, szürke és vörös, crinoideás—brachiopodás mészkőrétegek helyettesítik. VADÁSZ E. (1935) azokat még az aaléni emeletbe sorolta, de rétegtani helyzetük (WEIN GY. 1965a) és Brachiopoda faunájuk (VÍGH G. szóbeli közlése) alapján azokat indokoltabb bajóci, sőt esetleg bath korúnak venni. Helyzetük is jelzi, hogy azok a gyorsan süllyedő, mély vályúban keletkezett foltosmárga fáciesnek sekélytengeri, partközeli megfelelői. VADÁSZ E. (1935) nyomán az alábbi fontosabb alakokat soroljuk fel: Emüeia sauzei szintje: Posidonomya opaíina Quenst.. Entolium demissum Phil., Phylloceras zignodianum (d'Orb.), P. plica tum Neum., Lytoceras polyhelictum Böckh, Cadomites bayleanus Opp., Emileia sauzei (d'Orb.), Cylindroteuthis sublainvillei Desch. Stephanoceras humphriesianum szintje: Terebratuia oroides Sow., Lima semicircularis Cold/., Entolium demissum Phil., Posidonomya cf. opalina Quenst., Phylloceras zignodianum d'Orb., Lytoceras Polyhelictum Böckh, Stephanoceras plicatum Quenst., S. nodosum Quenst., Teloceras blagdeni Sow. Cosmoceras subfurcatum szintje: Posidonomya cf. alpina Gras., Phylloceras zignodianum d'Orb , Lytoceras polyhelictum Böckh, Stephanoceras humphriesianum (Sow.), Parkinsonia ef. parkinsoni (Sow.), Perisphinctespusztafaluensis Böckh, Strenoceras subfurcatum (Ziet.), Patoceras baculatum (Quenst.), Hibolites würtíenbergicus (Opp.). Bath—kai/ovi emelet Maximálisan 30 m vastag, téglavörös, lemezes és gumós márgái a Mecsek-hegység legjobban követhető rétegcsoportja. BÖCKH J. (1880) három részre tagolta. VADÁSZ E. (1935) és WEIN GY. (1966), faunája és kőzettani kifejlődése alapján ugyancsak három részre osztották. A fenti szerzők az egész összletet bath emeletbe sorolták. KOVÁCS L. (1953) felső részéből kallovi alakokat is kimutatott (Sphaeroceras off microstomum (d'Orb.), Lytoceras adeloides Kud., ezenkívül az ófalui mészégető-völgyben feltárt vörös, gumós, agyagmárgából alsó-kallovi jellegű faunát határozott meg: Ca/liphylloceras ex äff. frechi

Prinz, Lytoceras tripartitum d'Orb., Perisphinctes banaticus Zitt., P. orion Opp., P. lytoceratoides Lóczy, Stephanoceras linguiferum d'Orb., Macrocephalites macrocephalus (Schloth.), Cosmoceras ex aff globosum Till. Ezt a megállapítást az újabb kutatások is megerősítették (HETÉNYI R. 1968, NAGY I. 1966, 1971), éspedig elsősorban NAGY í. mikrobiofácies-vizsgálatai, amelyek szerint az eddig kallovinak tartott radiolariás-kovás mészkőösszletet az oxfordi emeletbe sorolta. A kallovi emelethez pedig az eddig bathnak tartott összlet felső része, és esetleg a radiolariás-kovás mészkő alsó része is tartozik anélkül, hogy ezt a gyér fauna alapján megbízhatóan el tudnánk dönteni. A fentiekben említett hármas beosztás mind litológiai alapon, mind őslénytani meggondolások szerint is keresztül vihető a legtöbb feltárásban. VADÁSZ E. (1935) szerint,