Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

településes foltos márga kifejlődés. Középen a homokköves foltosmárga kifejlődés a gyakoribb. Itt csak a felső csoportban találunk crinoideás mészkő közbetelepüléseket. Az Északi Pikkelyben a csökkent vastagságú, összletet foltosmárga, foltosmárgás mészkő, lemezes foltosmárga váltakozó rétegsora építi fel. Sem homokkő, sem crinoideás mészkő közbetelepüléseket itt nem ismerünk. Meg kell említenünk HETÉNYI R. (1964, 1966) a Mecsek-hegység újrafelvéte!e folyamán kőzettani alapon történő felosztását is. A középső-liászt 8, a pliensbachi emeletet 6 részre tagolja. A rétegsornak ilyen részletes felbontás alkalmazásától, mivel véleményünk szerint az makroszkópos megfigyelések alapján nem oldható meg, különösen a terepen, nehézségekbe ütközik és számos tévedés (rétegazonosítás, vetőkiértékelés stb.) alapja lehet, ezenkívül, mert a fauna újrafeldolgozása és új beosztásának őslénytani értékelése még nem történt meg, eltekintünk. Az elég gyéren található kövületanyag VADÁSZ E. (1935) feldolgozása alapján a következő fontosabb alakokat tartalmazza: Pentacrimis bazaltiformis Mill., Spiriferina brevirostris Opp., Terebratula punctata Sow., Rhynchonella laevigata Quenst., R. pannonica Vadász, Avicula cf. deleta Dum., Aequipecten priscus Münst., Phylloceras cf. convexum Stefano, P. partschi Stur, Lytoceras fimbriatum Sow., Deroceras cf. quadrarmaium Dum., Acanthopleuroceras binotatum Opp., Liparoceras striatum Rein., Amaltheus ( Paltopleuroceras) spinatus Brug., A. margaritatus M ont f., Holcotcuthis paxilosa Sehl. Toarci emelet. A középső- és felső-liász ugyancsak fokozatos átmenettel kapcsolódik epymáshoz. A határt kőzettani alapon az utolsó homokkőretégnél lehet megvonni. Három tagozatra bontható. A mecseki fáciesterület D-i részén 140 m, míg az Északi Pikkelyben 20 m-re elvékonyodó összlet. Az alsó tagozatot váltakozva települő szürke, folto mészmárga és márga építi fel. A középső tagozat jellemző zöldesszürke (helyenkint lilás-zöldes), gyakran gazdag ammonitesz faunát is tartalmazó, foltosmárga kifejlődés, amely az egész Mecsek területén vezérszintként jól követhető. A felső tagozat lemezes, finom homokos foltosmárgából áll. Gyakran helyettesíti egy igen jellegzetes fekete, lemezes márgakifejlődés. Az egyöntetű felső-liász rétegek az egész Keleti-Mecsek területén megtalálhatók. A D-i és É-i kifejlődések közti vastagsági különbség még mindig azt jelzi, hogy az üledékgyűjtő D-i része gyorsabban süllyedt. A felső-liász rétegsorból jó megtartású kövületanyag került ki, amely VADÁSZ E. (1935) szerint a „bifrons" és ,,

radians''' szinteket képviseli. Fontosabb alakok a következők: Inoceramus dubius Sow., Phylloceras cf. nilssoni Héb., Lytoceras cornucopiae Y. et B., Harpoceras exaratum Y. et B., H. subplanatum Opp , H. striatum Sow., Grammoceras radians Br., Hildoceras bifrons Brug., Coeloceras (Paroniceias) subirmatum Sow.,Cuspiteuthis tubularis Y. et B., longissima Mill., Holcoteuthis paxilosa Sehl.