Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

A felső-szinemuri alemeletbt FÖLDI M. (1967) beosztása szerint soroljuk lentről felfelé az egymástól élesen el nem különíthető és egymást részben helyettesítőkövetkező rétegcsoportokat: /. Homokkő—gryphaeás márga tagozat (fedő homokkő), 2. Coelostylinás agyagmárga tagozat, 3. Márga tagozat (a 2, 3, 4. tagozat „fedőmárga" néven is szerepel), 4. Mészmárga tagozat. 5. Ammoniteszes foltos mészmárga tagozat. A felső-szinemuri alemelet vastagsága délen 1000 m körüli, míg az Északi Pikkely területén 370 m-re vékonyodik ki. Homokkő—Gryphaeás márga tagozat (fedő homokkő). A liász tenger térhódítását tengeri faunában gazdag homokkő rétegösszlet jelzi. A bányászatban „fedő homokkő" néven nevezik és igen fontos vezető szintje a kőszénbányászatnak. Vastagsága Pécs —Komló körzetben 180—220 m körüli, az Északi Pikkely területén csaknem 300 m-re is kivastagodik és durvább összetételűvé válik, az agyagos közbetelepülések rovására lényegesen emelkedik a homokkőrétegek száma. Pécs környékén a tagozat alsó határát a felső paralikus kifejlődésű széntelepes összlet felé egy vékony crinoideás mészkőpad képezi. Erre települnek a világosszürke—fehéres színű, durvaközépfinom homokkőpadok, amelyek vastagsága néhány m-től 60 m-ig változik. Felettük 50—80 m vastag, Crinoideákat, Gryphaeákat és Coelostylinákat tartalmazó márgaszakaszok iktatódnak. Gyakran a szferosziderit gumók és a bitumentartalom is jellemző. Gyakoriak a lumasella padok. Gazdag kövületanyagából a legfontosabb alakok (VADÁSZ E. 1935): Liogryphaea obliqua Mart., Pentacrinus scalaris Gold/., Ostrea irregularis M'únst., Terebratula punctata (Sow.,), Cardinia listeri Sow., Gervilleia betacalcis Quenst., Pinna pannonica Vad., Pecten priscus Schloth., Pholadomya glabra Ag., Oxinoticeras cf. depressum (Quenst.), Asteroceras stellaris (Sow.), Asteroceras (Cfr. obtusum [Sow.]). Coelostylinás agyagmárga tagozat. A J-as és 4-es tagozattal együtt alkotják a „fedőmárga" összletet. Alsó határa az utolsó homokkőrétegnél, felső határát a márgarétegek állandósulásával lehet megvonni. A mintegy 120—150 m vastag képződményt sötétszürke, leveles agyagmárga, kisebb mértékben márga építi fel. A mésztartalom felfelé fokozatosan emelkedik. Gyakoriak a gömbös-vesés formájú szferosziderit és pirit gumók. A biíumentartalom itt is magas. Gyakoriak a besodort eredetű, szenesedéit növényi maradványok. A fauna fajszáma az előző tagozathoz képest csökken, egyedszámban viszont, különösen a magasabb tagozatokhoz képest, igen gazdag. Faunájukat a márga és mészmárga tagozatával együtt („fedőmárga" csoport) ismertetjük. Márga tagozat. Fokozatos átmenettel települ az előző tagozatra a szürke, faunaszegény, vastagpados márga, amely felső részén mészmárgapadokat is tartalmaz. Egyveretű rétegsora kevés kövületet tartalmaz. Mészmárga tagozat. A tagozat elhatárolása a fokozatos átmenet miatt nehéz. Térképezésnél ezt gyakorlatilag nem is lehet megoldani. A kőzet szürke, helyenkint kőzetlisztes, kemény mészmárga és vékony márgaréteges, meszes aleurolit. Vastag, ságuk az előző 3. márga tagozattal együtt az üledékgyűjtő vályú D-i részén 250—350 m. É-on, ahol a 2, 3 és 4. tagozatokat nem lehet elkülöníteni, nagyon elvékonyodikegyüttes vastagságuk 70 m. A rétegsor egyöntetű kifejlődése és a mésztartalom emelkedése, mélyebb tengeri kifejlődésre utal. A legfontosabb őséletmaradványok a következők (VADÁSZ E. 1935): közelebbről meg ren határozott Foraminiferák, Spiriferina haueri Suess, Rhynchonella deffneri Opp., Anomia cf. irregularis Terqu., Liog-