Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)
I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)
agyag-, valamint vastag kőszéntelepekkel. A kőszéntelepek sokszor szeszélyes, lencsés kifejlődésűek és gyakran tartalmaznak meddő szénpala, palás agyag közbetelepüléseket. A bányászatot képező legfontosabb telepek ebben a csoportban fejlődtek ki. Felsőbb részében a tengeri betelepülések is gyakoriak. Ezt bizonyítják a kövületes padok, amelyek az eurihalin alakokon kívül még ammoniteszeket is tartalmaznak. De ezeken a szakaszokon a jól rétegzett kőzetféleségek már álló vízben történő lerakodásra utalnak. Párhuzamosítás szempontjából igen fontosak a Phyllopoda szintek, amelyeket több km távolságra is sikerült követni. Még fontosabbak a tufa közbetelepülések, amelyek ugyancsak szintállónak bizonyultak. A növénymaradványok, amiben a kísérő palás-aleuritos kőzetek elég gazdagok és az eurihalin jellegű és fajokban elég szegény ősállatmaradvány-társaság a finomszintezést nem segítik elő. A tufaszintek anyaga, amelyek közül az eddigi megfigyelések szerint kettőt lehet nagyobb távolságon át nyomozni, részben átkalcitosodott bázisos (bytownitanortit) és savanyú (albit, gyéren ortoklász) földpát, valamint zárványos, szabálytalan kvarcszemcse és kevés, felsimerhetetlenségig elbomlott színes szilikát. A behullott ásványok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a tufás anyag bázisos effúzív kőzetkitörésekkel kapcsolatos. BÁRDOSSY GY. —NOSKENÉ FAZEKAS G. (1964) bosztonittufitnak írták le először ezeket a képződményeket. A két tufaszint közül a felsőt, amely Szabolcson a 25-ös telep, Vasason a 13-as telep, Komlón a 9-es telep és Szászváron az Alkotmány-telep alatt helyezkedik el, az egész mecseki kőszénterü'eten nyomon követhetjük és a távolazonosítás egyik legfontosabb képződménye. A Phyllopoda szintek és ostracodás padok is fontos támpontot nyújtanak a finom párhuzamosítás kérdésének megoldásához. De a kőszéntelepes rétegsor telepazonosításának megoldása, amit a mellékelt összehasonlító rétegsorokon mutatunk be, csak az egész összlet részletes térképezésével és az anyag szorgalmas, szisztematikus feldolgozásával volt elérhető. A középső telepcsoport Szabolcsnál a legvastagabb (780 m), és természetesen a legtöbb vastag, összesen 20, bányászatra alkalmas telepet tartalmazza. Vasason az összlet 320 m-re vékonyodik, de még igen értékes, vastag kőszéntelepet tartalmaz, itt mintegy 18 fejtésre érdemes telepet ismerünk. Komlón a csoport már csak 140—220 m vastagságú és 10 fejtésre érdemes telepet tartalmaz, míg az É-i bányákban, így Szászváron és Nagymányokon 120 m vastagságú. Szászváron 4, Nagymányokon 3 telepet fejtenek, ill. fejtettek. Az Északi Pikkely területén a csökkent vastagságú rétegsorban csupán a középső telepcsoport és az is jóval vékonyabban és kevesebb teleppel fejlődött ki, mint a mecseki üledékgyűjtő vályú gyorsabban süllyedő D-i és középső részén. A felső telepcsoport tengeri ingressziós (litorális fáciesű) rétegsorral indul. Ez a tengeri kövületeket tartalmazó (Crinoidea sp.,) jól rétegzett, finomabb homokkő, aleurit sávos és egynemű palás agyagrétegekből felépült rétegsor már csak vékony kőszéntelepeket tartalmaz. Ezek a telepek általában jó minőségűek és egyöntetű kifejlődésűek, nagyobb területen belül is. A telepcsoport alsó részét képező tengeri eredetű összlet az egész Mecsek területén igen jól követhető vezérszintje a kőszéntelepes összletnek. A telepcsoport felső része kőszéntelepeket is tartalmazó, paralikus jellegű, nyílt-lagunás tengeri üledékekkel váltakozó lagunás jellegű rétegekből épült fel. Fokozatos átmenettel fejlődik ki belőle a fedő homokkő-összlet. A telepcsoport Szabolcson 220 m és általában két telepet fejtenek. Vasason 150 m vastag és abból 5 telep fejthető. Komlón 70—120 m vastag és legfeljebb 3 fejtésre érdemes, vékony