Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

II. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL FELSZÍNFEJLŐDÉSE (Lovász György)

enged következtetni, hogy ezek a képződmények az egész hegységben kialakultak. A felső-jura végén azonban szerkezeti vonalak keletkeztek, amelyek mentén részleges kiemelkedés történt. Szárazföld lettall., III. és IV.pikkely,ahonnan a kimmeridgei és titon mészkő gyorsan lepusztult (22. ábra). Ez a sávos elöntés, illetve kiemelkedés tehát tulajdonképpen a középső-triász ladini emeletbeli mozgások bizonyos módosulással történt megismétlődése. Akkor — mint korábban vázoltuk — a mai II. pikkely területe vált árkos süllyedékké, amit azonban a tenger nem öntött el. Most ugyanez a terület kissé megnövekedve a mai III. és IV. pikkely területével horszttá alakult. A középső jura bath, kallovi oxfordi és felső-jura kimmeridgei, titon rétegekből álló felszínük ekkor denudálódni kezdett és a kimmeridgei teljesen lepusztult. A sávos felszíni süllyedés a mai I. és V. pikkely területén alakult ki, ahol a ladinihoz hasonló felszíni mélyfekvés miatt megőrződtek a kimmeridgei, illetve titon rétegek. A rétegtani módszerekkel rekonstruált szerkezeti morfológiai folyamat tulajdonképpen nem egyéb, mint egy kismértékű morfológiai inverzió. A kismértékű eltérés mindössze annyi, hogy a korábbi kisebb területű árkos süllyedést ugyanabban a térségben nagyobb területű sasbérc-kiemelkedés követ. Délkelet-Dunántúl területére szerkezeti morfológiai szempontból rendkívül jellemző ÉK —DNy-i irányú nagyszerkezeti rendszer létezésével kapcsolatosan már van némi bizonyítékunk, így joggal feltételezhető léte. A Mecsek területén ismerünk két kisebb süllyedéket, amelyek nagyjában ÉK-DNy-i irányban fekszenek egymás mellett, de ezt meg nem tarthatjuk e tekintetben döntőnek. Egzakt bizonyítékaink inkább a már említett ÉÉNy—DDK-i irányú szerkezeti mozgások döntő hatását látszanak igazolni. KRÉTA Alsó-kréta A Mecsek-hegység területén ismert kréta üledékek mutatják, hogy a felsőjura ősföldrajzi helyzet lényegesen megváltozik a kréta elején (BALOGH K. 1966). A felső-jura mészkőre (titon) márgás mészkőpadokból álló breccsa-réteg települ, amelynek felső része agyagos. A breccsa anyagában a fekü titon mészkő anyag felismerhető (FÜLÖP J. 1961). Ez a rétegsorrend igazolja, hogy a kréta elején a Mecsekben általános emelkedő tendencia volt, amelyet azonban gyakran süllyedő periódusok zavartak meg. A part sem lehetett messze, amit a breccsa jelenléte feltételez. Ez a mozgás az újkimériai fázis utóhatásának tekinthető. Ebben a fejlődési szakaszban egy új folyamat a vulkánosság is megjelenik. Rétegtani bizonyítékok igazolják, hogy már a kréta kezdetén (berrázi emelet) megindult. Az ekkor képződött rétegekben a trahidolerit bombák és tufák megtalálhatók. Mindebből az is következik, hogy a vulkánosság tengerpart közeli térségben indult meg a kiemelkedéssel párhuzamosan. Ez a kezdeti időszak csak bevezetése a nagyarányú vulkanizmusnak, amely a valangini emeletre közepére jellemző. A rétegtani és kőzettani vizsgálatok szerint (FÜLÖP J. 1961) legfőképpen tengeralatti kitörésekkel kell számolnunk, mert a trachidolerit utólagosan kitöltött hólyagos szerkezetű és a tufák egyéb tengeri képződményekkel váltakozva települnek. A mai ismereteink szerint egész Délkelet-Dunántúl területén a Mecsek-hegységben volt a legnagyobb méretű a vulkánosság. A rétegek alapján