Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

II. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL FELSZÍNFEJLŐDÉSE (Lovász György)

megállapítható, hogy sztrátó-vulkánosság volt a jellemző, mert a trachidolerit és tufái váltakozva találhatók. A láva pedig centrális és lineális jelleggel ömlött a felszínre. Igen valószínű, hogy a Mecsek keleti részén inkább a centrális, a nyugati felében pedig a lineális kiömlés volt a jellemző. Ennek következtében a hegység keleti részén ma is viszonylag nagy területeket fed a vulkanikus anyag, szemben a nyugati és déli résszel, ahol már csak a hajdani keskeny kiömlési csatornák csonkjait találjuk. Ezek a telér-szerű megjelenések egyben igazolják azt is, hogy a láva szerkezeti vonalak mentén tört a felszínre. Csapásirányuk a Nyugati-Mecsekben igen jellemző, mivel a permi homokkőmagot félkörszerűen körbeveszik. A mag körül keletekezett kisebb jelentőségű hasadások nyilván a homokkőfelszín alsókréta emelkedésével hozható kapcsolatba. A Középső-mecseki süllyedékben inkább ÉK—DNy-i irányúak ezek a csatornák. A hegység második legjelentősebb vulkáni területének valószínűsíthetjük az északi peremet. Ez egyben azt is jelzi, hogy a nagyszerkezeti vonal mentén már az alsókrétában jelentős mozgások voltak, komoly mennyiségű vulkánikus anyagtermeléssel. Az itteni kőzetvastagságok a 600 m-t is elérik, ami szintén a jelentős vulkanizmust igazolja. A kiemelkedéssel együtt gyűrődések is kimutathatók a Mecsekben. Ebben az időszakban keletkeztek a permi homokkőben található gyenge, Ny—K-i irányú tengelyű gyűrődések. A most vázolt rétegtani adatokból feltételezhető, hogy a Mecsek-hegységnek szinte az egész területét elboríthatta a vulkáni anyag. Fedve volt tehát ebben az időben a permi homokkő, a nyugati Mecsek triász felszíne és a Középső-Mecsek mai süllyedek felszínének jura rétegei is. A keleti hegységrészben is természetszerűen jogosultak vagyunk a vulkánikus anyagok mainál sokkal nagyobb térbeli kiterjedését feltételezni. A mecseki vulkanizmus nagyobb térbeli kiterjedésére utaló geológiai adatokat máshonnan is ismerünk. Az időszak vulkanizmusa természetesen a mainál lényegesen nagyobb területen volt. Itt csak utalunk Kisbattyán I. sz. fúrásra, ahol kereken 300 m vastag vulkanitot (diabáz) fúrtak át, de a feküt még mindig nem érték el. A kőzetek nagyarányú utólagos területcsökkenésének oka a lepusztulás, ami részben a szerkezeti mozgások által bekövetkezett emelkedés, részben pedig a kőzetek puhaságából adódó átlagosnál gyorsabb denudációs folyamat következménye. Az alsó-kréta kezdetére tehető vulkanizmus viszonylag rövid életű volt a vele járó enyhe emelkedéssel és lepusztulással együtt. A következő fejlődési szakaszban (hauterivi emelet) már ritkán található vulkáni anyag, jelezvén, hogy a plutonikus folyamat veszít erejéből. Megjelenik a parti konglomerátum, a homokkő, a márga, a márgás mészkő és a mészkő, jelezvén, hogy az alsó krétában a Mecsekben erős süllyedés van, nagyarányú transzgresszió val. Az időszak vulkanizmusa a hegységben ekkor már nem általános, mert nem mindenütt mutatható ki a vulkáni anyag a hauterivi rétegek között. A rétegek ősföldrajzi elemzése azonban nyilvánvalóvá teszi a vulkanizmus utáni nagyarányú süllyedést. A folyamat kezdetén partközeli képződmények keletkeztek, amelyekben uralkodó volt a szomszédos szárazföldi eredetű alkotórész. A konglomerátumban ugyanis a diabáz az uralkodó elem. Ismerve a vulkanikus anyagok gyors pusztulási ütemét, valószí-