Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

II. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL FELSZÍNFEJLŐDÉSE (Lovász György)

16. ábra: A felső-triász ősföldrajzi szerkezeti-morfológiai felszíntípusai Délkelet-Dunántúlon. Jelmagyarázat: I: Labilis medence (ladini kiemelkedéssel), II: medence (ladini transzgresszióval), III: hátság (paleozoikus kőzetekkel), IV: lepusztulási felszínek. Az egyik a mai Mecsek térsége. Jtt a lassú, szakaszos süllyedés a jellemző, amit gyakran félszínfejlődési szempontból jelentéktelen szekuláris fenékingadozás jellemez. A második szakaszban (ladini emelet) azonban jelentős emelkedés tapasztalható. A másik terület a Mecsektől délre fekszik. Itt kezdetben (anizuszi emelet) a viszonylag nyugodtabb fenékingadozás a jellemző, de a ladini emeletben viszont kiemelkedés. A harmadik fejlődési típust az állandó lehordási területek képezik. Ide tartozik a Rinya-lapály, Külső-Somogy és a Kaposfő-Mágocsi hát. Ugyanez a helyzet csak valószínűsíthető a Mecsektől délre húzódó 8—10 km széles paleozoos felszínre. A felszín keskenysége miatt feltételezhető az elöntés, de a keletkezett vékony rétegek a későbbiek folyamán denudálódtak.