Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

II. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL FELSZÍNFEJLŐDÉSE (Lovász György)

A triász óta történt nagyarányú lepusztulási folyamatok miatt kialakult réteghiány nem teszi lehetővé az ÉK—DNy-i csapású nagy szerkezeti törés pontos térbeli helyzetének kimutatáséit. így még ma sem tudjuk meghatározni, hogy ez a ma létező úgynevezett ,,Mecsekalja-vonal"-lal, vagy pedig a Mecsek déli előterében ismert és a hegységgel azonos csapásirányú 8—10 km széles paleozoos szerkezeti egység déli peremén futó nagyszerkezeti vonallal azonosítható-e. Az viszont indirekte igazolható, hogy ez a középső-triász ladini emeletben képződött. SZENTES FERENC (1961) térképei mutatják, hogy a triász teljes időszakára már az ÉK—DNy csapású pásztás üledékfelhalmozódás a jellemző. Ezek az országos adatok is igazolják az említett irányú törésvonal-rendszerek létét. Délkelet-dunántúli viszonylatban pedig faciológiai módszerrel sikerült a ladini emeletre rögzíteni. Ezek a mozgások valószínűleg a lábai orogénfázis eredményei (NAGY E. 1968). Az orogén mozgásokat nemcsak az említett rétegek regionális elterjedésének módszerével lehet kimutatni, de a Mecsekben felismert középső- és felső-triász közötti diszkordancia (KOVÁCS L. 1962) is igazolja a mozgást. Felső-triász Ennek a kornak a valósághoz megfelelőbb felszínfejlődési menetét csak a közelmúltban feltárt geológiai adatok tükrében tudjuk vázolni. Elemezték a Pécs 28. sz. fúrás rétegsorát és ott bizonyosodott be a teljes felső-triász mecseki létezése. Addig az ismert geológiai adatok alapján — úgy tudtuk, hogy a Mecsek a karni és nóri emeletben szárazulat volt. Ma azonban már ismeretes, hogy itt a felsőtriászban a ladinihoz lényegében hasonló ősföldrajzi viszonyok uralkodtak. A karni emeletben a laguna és tavi jellegű ősföldrajzi kép az uralkodó. Igaz ugyan, hogy delta jelenlétére utaló réteggel (aleurolit) indul az emelet, de ezt követően enyhén regressziós, azaz gyenge felszínemelkedést jelző homokkövek igazolják, hogy az általános denudáció ismét növekszik, a vízfolyások hordalékanyaga durvább. A tengerpart még nincs messze, tehát az említett regresszió még nem erős, mert ezekben a homokkőrétegekben gyakori a delta jellegű aleurolit betelepülés. Ebben az összletben tömeges halmaradványok is találhatók, ami partközeli, rosszul szellőzött és lefűződő lagúnák jelenlétére enged következtetni. A nóri emeletbeli felszínfejlődés egyetlen megkülönböztetője a delta-képződmény kimaradása. Ez a rétegtani helyzet arra enged következtetni, hogy a mecseki térségben lényeges felszínfejlődési irányváltozás nem történt, csupán valami oknál fogva a Délkelet-dunántúli nagytérhez viszonyított kicsiny mecseki területen a folyóvizek horizontális helyváltoztatása miatt elmaradtak a delta-képződmények. A raeti emeletbeli ősföldrajzi viszonyok is az előző két emelettel csaknem azonos ielleget mutatnak. A rétegsor bázisán található keresztrétegzett folyami homok, illetve homokkő korabeli fluviatilis erózióról tanúskodik. A felső-triász szekuláris tengerfenék-ingadozásnak egyik legmeggyőzőbb bizonyítéka az emelet legfelső részén kimutatható abráziós konglomerátum. A felső-triászt Délkelet-Dunántúl mélyfúrásai több helyen feltárták. Ismerjük