Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

II. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL FELSZÍNFEJLŐDÉSE (Lovász György)

A triász óta történt nagyarányú lepusztulási folyamatok miatt kialakult réteg­hiány nem teszi lehetővé az ÉK—DNy-i csapású nagy szerkezeti törés pontos térbeli helyzetének kimutatáséit. így még ma sem tudjuk meghatározni, hogy ez a ma létező úgynevezett ,,Mecsekalja-vonal"-lal, vagy pedig a Mecsek déli előterében ismert és a hegységgel azonos csapásirányú 8—10 km széles paleozoos szerkezeti egység déli peremén futó nagyszerkezeti vonallal azonosítható-e. Az viszont indirekte iga­zolható, hogy ez a középső-triász ladini emeletben képződött. SZENTES FERENC (1961) térképei mutatják, hogy a triász teljes időszakára már az ÉK—DNy csapású pásztás üledékfelhalmozódás a jellemző. Ezek az országos adatok is igazolják az említett irányú törésvonal-rendszerek létét. Délkelet-dunántúli viszonylatban pedig faciológiai módszerrel sikerült a ladini emeletre rögzíteni. Ezek a mozgások valószí­nűleg a lábai orogénfázis eredményei (NAGY E. 1968). Az orogén mozgásokat nemcsak az említett rétegek regionális elterjedésének módszerével lehet kimutatni, de a Mecsekben felismert középső- és felső-triász kö­zötti diszkordancia (KOVÁCS L. 1962) is igazolja a mozgást. Felső-triász Ennek a kornak a valósághoz megfelelőbb felszínfejlődési menetét csak a közel­múltban feltárt geológiai adatok tükrében tudjuk vázolni. Elemezték a Pécs 28. sz. fúrás rétegsorát és ott bizonyosodott be a teljes felső-triász mecseki létezése. Addig ­az ismert geológiai adatok alapján — úgy tudtuk, hogy a Mecsek a karni és nóri emeletben szárazulat volt. Ma azonban már ismeretes, hogy itt a felsőtriászban a ladinihoz lényegében ha­sonló ősföldrajzi viszonyok uralkodtak. A karni emeletben a laguna és tavi jellegű ősföldrajzi kép az uralkodó. Igaz ugyan, hogy delta jelenlétére utaló réteggel (aleurolit) indul az emelet, de ezt követően eny­hén regressziós, azaz gyenge felszínemelkedést jelző homokkövek igazolják, hogy az általános denudáció ismét növekszik, a vízfolyások hordalékanyaga durvább. A tengerpart még nincs messze, tehát az említett regresszió még nem erős, mert ezek­ben a homokkőrétegekben gyakori a delta jellegű aleurolit betelepülés. Ebben az összletben tömeges halmaradványok is találhatók, ami partközeli, rosszul szellőzött és lefűződő lagúnák jelenlétére enged következtetni. A nóri emeletbeli felszínfejlődés egyetlen megkülönböztetője a delta-képződmény kimaradása. Ez a rétegtani helyzet arra enged következtetni, hogy a mecseki térség­ben lényeges felszínfejlődési irányváltozás nem történt, csupán valami oknál fogva a Délkelet-dunántúli nagytérhez viszonyított kicsiny mecseki területen a folyóvizek horizontális helyváltoztatása miatt elmaradtak a delta-képződmények. A raeti emeletbeli ősföldrajzi viszonyok is az előző két emelettel csaknem azonos ielleget mutatnak. A rétegsor bázisán található keresztrétegzett folyami homok, illet­ve homokkő korabeli fluviatilis erózióról tanúskodik. A felső-triász szekuláris ten­gerfenék-ingadozásnak egyik legmeggyőzőbb bizonyítéka az emelet legfelső részén kimutatható abráziós konglomerátum. A felső-triászt Délkelet-Dunántúl mélyfúrásai több helyen feltárták. Ismerjük

Next

/
Oldalképek
Tartalom