Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

és az újalpira, amely a neogéntől a pleisztocénig ill. napjainkig tart. A mezoalpi (felső kréta-paleogén) szakaszban a terület szárazulat volt, így annak szerkezet alakulásáról nem nyújthatunk összefoglaló képet. Az óalpi vagy mezozóos tektonofázis a triász tenger fokozatos transzgressziójával kezdődik. Ebben az időben az üledékképződés már jól körvonalazható DNY—ÉK-i irányú vályúkban és emeltebb helyzetű küszöbökön ment végbe. A Balaton vonal és Zágráb—Kulcsi fő szerkezeti vonal közt kialakult Igal—Bükki eugeoszinklinálisban valószínűleg már az alsó karbontól kezdődően a felső triászig bezárólag folyamatos volt az üledékképződés. A Bükk hegységből és néhány mélyfúrásból ismert anyag szerint az Igal—Bükki eugeoszinklinális (WEIN GY. 1969.) a Bükk-hegységtől a Dunántúlon át a Karavankákig követhető. Az északi határát képező Balaton vonal azonosítható az Északi-Alpokat és Déli-Alpokat elválasztó varratvonallal. A déli határát alkotó Zágráb —Kulcsi fő szerkezeti vonal, amely Zágráb —Kaposvár—Kulcs vonalán húzódik már az ópaleozóikumban alakult ki és tőle délre idős polimetamorf kristályos kőzetekből felépült az Cstisiához tartozó Lóczy hát húzódik. (SZÁLAI T. 1963, 1966.) Az Igal—Bükki eugeoszinklinális folyamatos dél alpi kifejlődésű karbon-permtriász üledékképződéssel és középső triász iniciális bázisos magmatizmussal jellemezhető. Éppen ennek alapján neveztük el eugeoszinklinálisnak. Tőle délre kialakult küszöb ill. küszöbökről (Lóczy hát és Kaposfő-Mágocsi kristályos hát) igen keveset tudunk. A Dombóvár—Kurd—Mágocs környéki fúrások adatai szerint, amelyek hitelt érdemlő feldolgozása még nem történt meg, arra utalnak, hogy a Kapcsfő — Mágocsi kristályos hát és Lóczy hát közt mecseki kifejlődésű mezozoikum és alsó kréta diabáz vulkánitok figyelhetők meg. A Kapcsfő—Mágocsi kristályos háton a prekambriumi és ópaleozóos kőzetek felett felső perm és középső triász képződményeket tártak fel. Ezek szerint itt valószínűleg, hézagos kifejlődésű mezozóos képződmények keletkeztek. A küszöböket csak időnkint, a talatokrát időszakokban (középső triász, felső jura), öntötte el a tenger. A Kaposfő-Mágocsi kristályos háttól délre a szűk de igen gyorsan süllyedő Mecsek—Kiskőrösi vályú (mezozoós rétegsor mintegy 6000 m. vastag) alakult ki a mezozoikum alatt. A felső triászig pelites karbonátos, az egész Délkelet-Dunántúl területén azonos rétegsor keletkezett itt is. A felső triásztól a süllyedés meggyorsult és durva törmelékes, szenes, majd foltosmárga kifejlődésű képződmények jöttek létre. A felső jurában újból pelágikus és az egész területen egyöntetű üledékképződés folyt, majd az alsó krétában újból meggyorsulta Mecsek—Kiskőrösi vályú süllyedésének üteme és bázisos alkáli tengeralatti vulkanizmus indult meg. Ez a jellegzetes későiniciális magmatizmus eugeoszinklinális jelleget kölcsönöz az üledékgyűjtő vályúnak. Az alsó krétában tengerfenék ingadozások és enyhe gyűrődések jelzik az újkimmeriai mozgásokat. Ebben az időben keletkezhettek azok a kezdeti K—Ny-i gyűrődések és néhány törés, amelyek a diabáz vulkanizmust megelőzően jöttek létre. (WEIN GY. 1967). A Mórágyi-kristályos hát, amelyet a délmecseki szerkezeti vonal választ el a Mecsek —kiskőrösi eugeoszinklinálistól a perm után szárazulattá vált és azt csak a középső triász tenger öntötte el. Ezután újból kiemelkedett és valószínűleg csak a felső jura alatt került részlegesen víz alá. Dél felől a Villányi vályú csökkent vastagságú főleg karbonátcs, mintegy 2200 m vastag hézagos rétegsora diszkordán-