Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

Kramberger L. böckhi Halaváts, L. syrmiense R. Hoernes, Paradacna abichi R. Hoernes, P. okrugici Brusina, Hydrobia frauenfeldi M. Homes, Micromelania laevis Fuchs, Melánia vásárhelyit Hantken, Melanopsis impressza Kraus, M. buei Fuchs, M. vindobonensis Fuchs, Orygoceras stenonemus Brusina, O. cultratum Brusina, Valenciennesia acunulata R. Hoernes, V. réussi Neumayr. ZALÁNYI B. (1964) gazdag Ostracoda faunát ismertet A Báni-hegységből már régebben ismerjük az alsó-pannon felső szintjébe települt andezit-bazalt lávaömlés maradványait (ifj. LÓCZY L. 1914, MAURITZ B. 1920). Ez a bazaltkitörés a Dunántúlról jól ismert finális bazalt-vulkanizmushoz kapcsolható, habár annál valamivel fiatalabb. Fekete, hólyagos, köbméter-ököl nagyságú, löszből kimosott bazaltdarabokat találtak Bár mellett a Duna partján. Ezen kőzetet eleinte az alsó-kréta alkálidiabáz vulkanizmussal hozták kapcsolatba (SZEDERKÉNYI T. 1964), újabban VICZIÁN I. (1965) vizsgálatai kimutatták, hogy a kőzet analcimbazalt és a Balaton környéki bazaltokkal rokon kőzet. A bazalt porfiros elegyrészei: olivin, amfibol, néhány augit, oligoklász jellegű plagioklász, a magnetit, ilmelit és aptit viszonylag ritka. A földpátban jellegzetes titánvascsillám figyelhető meg. Az alapanyag fontos elegyrésze az analcim. Kőzettani összetétele alapján a dunántúli bazaltokhoz hasonlít legjobban, a báni bazalt már az andezit felé hajló bazaltfajtának tekintendő. A bári előfordulás rétegtani helyzetét nem ismerjük, de a báni és Balaton környéki bazaltokkal történő párhuzamosítás szerint ezeknek kitörési korát is minden bizonnyal a pannonba helyezhetjük. FELSŐ-PANNON ALEMELET Diszkordansan települő homokos-konglomerátumos rétegekkel indul. (5. kép) A homok a parti hullámverés által jól osztályozott durva, középfinom kavicsos anyagát a Mecsek térségében, az idősebb miocén-perm homokkőrétegekből és kristályos kőzetekből halmozta át. A parttól távolabbi medence-kifejlődésekben az üledékképződés nem szakad meg, csupán az üledéksor homokosodása, homokos-kavicsos betelepülések és agyagos—homokos kifejlődésű rétegsorok jelzik a megváltozott viszonyokat. Itt általában finomak, csillámosak és jól osztályozottak a vékonyabb homok közbetelepülések. A felsőpannont BARTHA F. beosztása szerint alsó {Congeria rhomboideás ), középső (Congeria balatonicás) és felső (Unio Wetzleris) szintekre oszthatjuk. Az alsó szintet a Mecsek és Fazekasboda—Mórágyi-hátság kiemelkedő szigetének partjai mentén durva homokos rétegek képviselik. A Congeria balatonicás szint homokos, agyagos, sokszor növénymaradványos lignit közbetelepüléseket is tartalmazó rétegsora az előzővel együtt a Mecsek-hegységet koszorúként veszi körül. Ezeknek a homokos, agyagos képződményeknek foltszerű maradványait 300 m tszf. magasságig megtaláljuk. A Villányi-hegységben is egy-két helyen, így pl. a nagyharsányi kőfejtő üregeiben, világosbarna kvarchomok-lerakódások jelzik az egykori felső-pannon tó parti képződményeit. A pannon képződmények üledékföldtani vizsgálata (KLEB. B. 1968) szerint az alsó-pannon sekélytengeri körülmények közt lerakódott, főleg pelites kőzeteivel szemben a felső-pannonban folyami—delta és turbulens (hullámverés) körülmények közt a környező szárazföldek anyagának jól feldolgozott osztályozott jól feldolgozott osztályozott (durva kavics, homok) lepusztulási termékeiből) épültek fel. Az egykori parttól távolodva a Mecsek-hegységet