Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)
I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)
koszorúként körülvevő abráziós homok —kavics öv agyagosabbá és fnoimabb összetételűvé válik. Jellemzőek a váltakozó csillámos homok-közbetelepülések és a barnaszén-lignit)- lencsék megjelenése is, amelyek a műrevalóság határát nem érik el. A Mecsek előtereinek süllyedékeiben és a már említett fiatal medencékben a felső-pannon alsó és középső szintjét egymással váltakozó szürke homokos agyag- és finom homokrétegek építik fel. A rétegsor néhány száz méternél nem vastagabb. A felső-pannon összlet fentiekben vázolt kifejlődése ipari szempontból igen fontossá teszi azt. Egyrészt üveg és öntödei homok előállítására használhatók fel a jól osztályozott, egyenletes szemnagyságú, vasban szegény parti homokrétegek (Bükkösd, Helesfa), a durvább és kevésbé osztályozott (folyóvízi hatások érvényesülésének túlsúlya) övek anyagát építési és tömedék homok céljaira fejtik (Hird, Danitz-puszta). Víztároló képességük alapján pedig igen fontos vízmedencék alakultak ki a felsőpannon tó parti övezetben (Tortyogó, Liget). A rhodáni fázis után a szelektív gyors süllyedés a pliocén ezen szakaszában kezd már egyenletesbbé válni, aminek következtében a törések mentén kialakult medencékben már csak vékonyabb kifejlődésű rétegsorai halmozódtak fel. Ezután játszódott le a második erős pliocén tektonikai fázis, a ,,kelet-kaukázusi", amely akár a rhodáni is, igen erős kontraktív jellegű mozgásokban majd Délkelet-Dunántúl nagy részének kiemelkedésében nyilvánult meg. A felső-pannon alemelet középső szintjenek felső része és a felső Unió wetzleris szint már csak a Mecsektől É-ra és Ny-ra fejlődött ki, ott, ahol a terület nem vált szárazulattá. Az Unio wetzleris szint már teljesen édesvízi, folyami-tavi, és a visszahúzódó pannon tó utolsó képződménye. Ezután nemcsak Délekelet-Dunántúl, hanem az egész Kárpát-medence felemelkedett és a pannon tó helyén a folyóvizek hálózata fejlődött ki. A Mecsek környéki felső-pannon rétegekből néhány növénymaradvány is előkerült, amelyeket PÁLFALVY I. meghatározása szerint (in WEIN G Y. 1965b) az alábbiakban közlünk: Pinus sp., Laurus sp., ChmamophyUum scheuchzeri (Heer) Kr. et Wld., Jugions acuminata A. Br., Engelhardtia macroptera (Brongt.) Ettingsh. BARTHA F. (in WEIN GY. 1965b) által felsorolt fontosabb Molluskák a következők: Congeria lörentheyi Andrusov, C. croatica Brusina, C. rhomboidea M. Homes, C. ungula caprae Münster, C. balatonica Partsch, C. alata Brusina, C. triangularis Partsch. C. zagrabiensis Brusina, Dreisenna polymorpha P., D. auricularis Fuchs, Limnocardium árpádiensis M. Homes, L. schmidti M. Homes, L. hungaricum M. Homes, L. petersi M. Homes, L. haueri M. Hörnes, L. róthi Halaváts, L. zagrabiense Brusina, Kaladacna steindachneri Brusina, Monodacna simplex Fuchs, Prosodacna vutskitsi Brusina, Phyllocardium complanatum Fuchs, Valvata balatonica Rolle, Hydrobia syrmica Neumayr, Prosothenia radmanesti Fuchs, P. sepulcralis Partsch, Melanopsis impressa Krauss, M. decollata Stoliczka, M. fuchsi Randm., Valenciennesia réussi Neumayr, Viviparus sadleri P., V. sadleri kurdensis Bartha, V. sadleri balatonicus Bartha. ZALÁNYI B. (1964) gazdag édesvízi Ostracoda faunát határozott meg belőle, amelyre a Paracypria candona fajtársulat jellemző. A Mecsek-hegység és Villányi-hegység közt húzódó kristályos kőzetekből felépült hátságot Baksa—Görcsöny vonalában csak egészen vékony felső-pannon és felette egy durva, alig koptatott, főleg a Villányi-hegységből származó karbonátos