Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)
DOKUMENTUMOK - I. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom fejlődése az 1929—1933. évi gazdasági világválság idején
hogy a szomszédos kerületekben sztrájk van. 1 Nem engedélyezték a pécsi Somogyi—Bacsó-gyászünnepélyt és a május 1-i gyűlést. 2 Ilyen a helyzet az egyesülési jog terén is. A pécsbányatelepi rendőrkirendeltség vezetője megakadályozta, hogy az ottani bányamunkás csoport műkedvelő csoportot létesítsen. Kényszerítik a munkásműkedvelő csoportokat, hogy a Műkedvelők Országos Szövetségébe lépjenek be és oda borsos tagdíjakat fizessenek. 3 A detektívek állandóan röpiratok után szimatolnak. A belügyminiszter utasítást adott, hogy a Népszava külön kiadását, 4 mint terjesztési engedély nélküli röpiratot, kobozzák el. A gazdasági helyzet nagymértékben rosszabbodott. A munkanélküliek száma még most, a nyári hónapokban is emelkedik, az üzemek még mindig „leépítenek". 5 Közmunka nincs, a magánipar agonizál. Mintegy másfél ezer munkanélküli munkás 5—6000 családtaggal nyomorog. 6 A tanonctenyésztés sohasem látott arányban virágzik. A munkáltatók és a város vezetősége is leszállítják a munkabért, hogy a fogyasztóképesség még nagyobb arányban csökkenjen és a nyomor még magasabbra csapjon. Mindezek ellen csak a szervezettség erejével lehet védekezni. A pártszervezet támogatta az üldözötteket és harcolt az emigráció likvidálásáért, 7 amelyet folytatni fog a teljes győzelemig. Beszámolt ezután a lefolyt városi és megyei választásokról. A lehetetlen választási beosztás ellenére abban a hét kerületben, amelyben jelölteket állítottak, a szavazatok 40%-a esett ránk, arányos rendszer alapján tehát 12 mandátum illette volna meg pártunkat, míg a relatív rendszer alapján 4 rendes és 2 pótmandátumot nyertünk. Részletesen ismertette ezután a községi frakció eddigi munkáját és az elért eredményeket. Schönfeld György elvtárs az ellenőrzőbizottság jelentését tette meg. Ezután Tolnai József elvtárs ,.Az agitáció és pártsajtó" napirendi pontot adta elő. Kifejtette, hogy a mai időkben minden munkásnak és polgárnak kötelessége a pártszervezetbe belépni, a pártot anyagilag és erkölcsileg támogatni. Sóhajokkal a bajokat sohasem lehet megszűntetni. Akik tehát azt akarják, hogy a dolgozó nép sorsa megjavuljon, kenyere és szabadsága nagyobb legyen, az tanuljon meg harcolni. Az eredményes harc nélkülözhetetlen fegyvere a Népszava (hosszasan éljenzik a Népszavát), amelyet nem elég szeretni, hanem támogatni kell mindenkinek. Munkásember a legna1 A szabolcsi, somogyi, vasasi sztrájkra vonatkozóan lásd: OL. DGT. BIG.—III—156 es. munkásmozgalom 1920—1940. (A bányaigazgatóság részletes sztrájk kimutatása: 1919— 1934.) 2 Erre vonatkozóan iásd a Népszava, 1930. február 23-i s/ámát. 3 A „Pécsbányatelepi Bányamunkások Műkedvelői Csoportja" alakulási kérelmével kapcsolatosan a rendőrségi jelentésben következő adatok találhatók: a bányaigazgatósé gnak „a keresztényszocialista szervezkedés segítését 1 ' célzó javaslatai között úgy bukkan elő, mint azt „legjobban akadályozó törekvés''. A jelentés máshelyütt „burkolt politikai irányzatú szocialista szervezetnek" mondja. A jelentést lásd: OL. DGT BIG.— III—156 es Mm. 1920—1940. (A bányaigazgatóság javaslata a keresztényszocialista szervezkedés megerősítésére.) 4 Népszava, 1930. május 1-i száma. 5 A Sopiana Gépgyár, Pannónia Sörgyár, Hamerli-féle kesztyűgyár, Deutsch-féle mohácsi téglagyár, mohácsi selyemgyár, nagyharsányi kőbánya összesen: 340 főt bocsátottéi március és május között. 6 Lásd erre vonatkozóan a Népszava, 1930. április 33-i számát. 7 1929. nyarán kezdődtek a tárgyalások a kormány és a szociáldemokrata párt vezetősége között az emigránsok hazatéréséről és az ellenük indított perek törléséről. A megegyezés értelmében jött haza Garami Ernő és Buchinger Manó. Törölték a pert a már itthon tartózkodó Weltner Jakabbal szemben.
