Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)
DOKUMENTUMOK - III. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom a II. világháború idején, 1939—1944.
múlását. A mozgalom vezető káderállományának jelentős részét kommunista gyanúsként internálták. A szocialista mozgalom előtt közvetlen célként a háborúból való kiválás állt. Ezt a KMP Központi Bizottsága június 28-án tartott ülése a nemzet egyetemes érdekeként hangsúlyozta. Az SZDP országos vezetősége németellenessége ellenére továbbra is a kormányt mentő illúziókat terjeszt és nem vállalja a harcot a háborúból való azonnali kiválásért. A kényszerű belenyugvás eszméjét hirdeti, mint amely megváltoztathatatlan, mivel az erős német parancs kényszere alatt cselekszik. A munkásmozgalomban feszülő erőt és az alulról érkező tömegnyomást a kormányzat és a helyi hatóságok is a fasiszta nyilas és Volksbund ellen irányítják. A Volksbund ellen a kormányzat nem mert fellépni, mert így elkerülhette a német kritikát. A mozgalom központjaiban a jobboldali fasiszta szervezetek elleni fellépések erősödtek, s egybekapcsolódtak a baloldal élénkülő agitáció jávai, amely bátran kiállt a Szovjetunió mellett is. A fronthelyzetről szóló valós híreket, a tájékoztatás szűkében lévő mozgalom felvilágosítását nagyban segítette a moszkvai Kossuth Rádió adásainak megindulása 1941 szeptemberében. A Hitler-ellenes nemzeti összefogásra, a háborúból való kilépésre ösztönzött, felelevenítve a függetlenségi harcok hagyományait. Adásait nagy tömegek hallgatták, s ezek a műsorok jelentették a politikai tényanyagot a KMP és az SZDP agitációjában. A KMP kezdeményezésére az OIB segítségével 1941. október 6-án a Batthyány-emlékmécsesnél, majd november 1-én a Kossuth és Táncsics sírjánál rendezett tüntetés azt mutatta, hogy a passzív várakozás helyett az aktív cselekvésnek is lehetőségei vannak. Mind az országos, mind pedig a területükön lévő munkásmozgalomra a legnagyobb befolyást a Szovjetunió honvédő háborújának a frontokon változó helyzete tette. A németek átmeneti sikerei mély letörtséget okoztak. A Vörös Hadsereg Moszkva melletti győzelmes hadműveletei örömet váltottak ki a munkásság között. A baranyai—pécsi mozgalom a súlyos viszonyok között hullámzó fejlődést mutat. A helyi pártvezetőség a Szovjetunió elleni háborúval kapcsolatban hangoztatott nézetei lényegében nem tértek el az országos vezetőség álláspontjától. A Szovjetunió elleni hang azonban mérsékeltebb. A tömegeknek a Szovjetunió iránt erősödő szimpátiája hatására az 1939 augusztusi szovjet—német megnemtámadási szerződéssel kapcsolatban korábban kifejtett szovjetellenes álláspontjának revideálására kényszerült. A helyi pártvezetőség a szerződés szükségszerűségét hangsúlyozta és a Szovjetunió háborúját igazságos háborúnak ismerte el. A kormányzattal szemben, a központi vezetőség irányelveinek megfelelően, illúziókat táplált. A pécsi párttitkárság is a kivárás szükségességét hangsúlyozta. A párt titkára összvezetőségi ülésen kijelentette, hogy „a háború a proletariátus felszabadulásához vezet, közben bármilyen események történjenek is". A Szovjetunió és a nyugati hatalmak győzelmének gyors bekövetkezését várta és hangsúlyozta. A helyi kommunisták és baloldal rámutatott, hogy a
