Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - III. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom a II. világháború idején, 1939—1944.

Ezért több helyi csoportban ismét vezető tisztségek elnyeréséhez járult hozzá. Mindezek nem jelentették a mozgalom alapvető irányváltozását. A szakszervezeti bizottság és a pártvezetőség az országos bérmozgalomban a helyi munkásságot „nem kívánta erőteljesen bevonni, mert távol tart minden olyan körülményt, ami a pártot hátrányos megvilágításba helyezné". A szervezeti élet rendszerességét nem biztosította. A pártvezetőség határozatai ellenére elállt a pártnapok rendszeres megtartásától. Lemondott május 1. megünnepléséről. A párttitkár javaslatára nem tartották meg a „Hűséggyűléseket" sem. A pártvezetés a kivárás politikáját hangsúlyozta és „a háború utáni időre vetette tekintetét". A mozgalom 1941 késő tavaszától erőteljesen fellendült. Ennek szervezeti eredményei is megmutatkoztak: Mecsekszabolcson, Meszesen, Hoszszúhetényben ismét működni kezdtek a bányamunkások helyi csoportjai. 1941. június elején a pártvezetőség is bekapcsolódott a bányászok általános megszervezését célzó munkába. A baloldal által követelt pártnapok tartását, általában a pártélet rendszeressé tételét maga kezdte szorgalmazni. 1941. június közepén kommunisták közreműködésével alakították meg a komlói bányászok befizetőhelyét, majd a helyi csoportot. Június 15-én az MBKOSZ Déli Kerületi Intézőbizottságot — Tolna, Baranya, Fejér megye hatókörrel — szerveztek. A sütök és vasmunkások helyi szervezetei ugyancsak megkezdték működésüket. A szervezeti eredmények biztatónak mutatkoztak, de a bennük folyó politikai munka tartalma sekélyes, gyakran pusztán a keretek maradtak fenn, és csak a tagdíjak befizetése történt. A kerületi bányász intézőbizottság a szervezkedés egyoldalú hangsúlyozásával nem tudta maga köré gyűjteni, akciókra késztetni a bányász tömegeket. Sorozatos rendőri zaklatás is hozzájárult, hogy Tolnai párttitkár visszavonta az intézőbizottság alapszabályait. 1941. június 22-én a fasiszta Németország hadüzenet nélkül megtámadta a Szovjetuniót. A június 23-i magyar minisztertanácsi ülésen döntés született a Szovjetunióval való diplomáciai kapcsolatok megszakításáról. Június 27-én Bárdossy miniszterelnök bejelentette a Szovjetunió elleni hadüzenetet, jóllehet ismerte azokat a dokumentumokat, amelyek azt bizonyították, hogy Kassa bombázása német gépekkel történt, tehát provokáció volt. A hadüzenetet követően féktelen kormány propaganda indult meg a Szovjetunió ellen. A háborút a „bolsevizmus elleni kereszteshadjárat"nak, a „magyar haza védelmének" tüntették fel. A hadüzenetet követően a terror hulláma söpört végig az országon. Június 30-án a belügyminiszter rendeletben szabályozta a kommunisták elleni közigazgatási eljárást. Kiterjesztették az internálást. Július 1-én általános gyűléstilalmat rendeltek el, s újra sor került a statárium kihirdetésére. A munkakényszer bevezetése, az ún. különleges munkásszázadok felállítása elsősorban a kommunisták és a baloldaliak ellen irányult. A hatósági terror és nyomás csaknem megbénította a legális szervezetek működését. A helyi államhatalmi és katonai szervek megkezdték a munkások szervezeteinek felszá-