Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)
DOKUMENTUMOK - II. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom a II. világháborút megelőző években, 1934—1939
Jelinek és Pernecker Vasasról 18 órakor Somogyra távozott. Az éjszakát Jelinek Pernecker lakásán töltötte. Folyó hó 27.-én reggel pedig Hosszúheténybe mentek, hogy az ottani elvtársakkal is felvegyék az érintkezést. Eredmény eddig ismeretlen. A mecsekszabolcsi szoc. dem. gyűlést folyó hó 27.-én V2 16 órakor nyitotta meg pár üdvözlő szóval Buzsáki János pécsújhegyi szakszervezeti elnök. Utána Tolnai József párttitkár beszélt. Üdvözölte a megjelent szónokokat, a hatóság képviselőjét, a megjelent elvtársakat és végül — gúnyosan — a karzaton helyet foglaló D.G.T. kiküldötteit is. Figyelmeztette a megjelenteket, hogy fegyelmezetten viselkedjenek, mert még azt is megfigyelik a karzaton levők, hogy ki mert megjelenni. Azután hangoztatta, hogy ez a nap örömteljes, de egyúttal szomorú jubileum.. 20 évvel ezelőtt születtek meg a szakszervezetek 1 és egy évvel ezelőtt lettek a munkásságnak Mecsekszabolcson vértanúi. Hangoztatta, hogy a szomorú esetnek nem ők, hanem a bánya vezetősége volt az oka. Ők meg akarták akadályozni, de ezt természetszerűen meghiúsította a bánya. Nem engedték még azt sem, hogy ő a sztrájkolókkal beszéljen, hogy a már megkezdett sztrájkot beszüntessék. Kifogásolta a D.G.T. által véghezvitt munkáselbocsájtásokat és különösen azt, hogy az elbocsájtottakat a kormány a a magyar földön nem helyezte el, hanem megengedte kivándorlásukat. 2 A kivándoroltakat és itthon lévő elszántakat a munkásság mártírjainak nevezte. Hangoztatta, hogy a jelenleg dolgozók a látszat dacára sem kapják meg még mindig a beígért és állítólag kiharcolt 8%-ot. Keresetük most azért több, mert túlóráznak és nincs szanált nap, sőt még ünnepnapon is kényszerítik a szerencsétlen munkást, hogy dolgozzon. Dolgozik a munkás mert muszáj neki és hizlalja az osztrák kapitalistákat. Hangoztatta, hogy a szoc. dem. szakszervezetek nemzeti alapon működnek és a magyar bányamunkás mindig jó magyar volt. Végül saját érdekében szervezkedésre hívta fel a munkásságot. Kijelentette, hogy a szomorú végű csendőri beavatkozás áldozatainak nevét a munkásság aranykönyvébe fogják megörökíteni, s a párt nem fog megfeledkezni soha az özvegyekről és árvákról. Felhívására, midőn a neveket felolvasta, a teremben lévő munkások és a színpadon levő szónokok 2 percig levett kalappal némán álltak. Utána Jelinek József központi titkár beszélt. Bemutatkozott a megjelenteknek és kérte, hogy minél többen tömörüljenek a szoc. dem. szakszervezetbe. Azt állította, hogyy az egész országban nagy eredményeket ért el az utóbbi időben a szoc. dem. párt a szervezkedés terén. Olyan helyeken is sikerült szakszervezetet létesíteni 3—400 taggal, hol eddig ezt lehetetlennek tartotta mindenki. Beszédében Várpalotára célzott. Kijelentette, hogy a szoc. dem. eszméjének különösen a bányászok között van talaja. Elmondotta, hogy ezelőtt a bánya altisztjei azért nem voltak ellenségei a bányásznak, mert az évtizedekkel ezelőtt kevesebb volt a fize1 1918. március-áprilisban. Lásd erre vonatkozóan: Bányamunkás, 1918. április 20. (A helyi csoportok alakulása.) 2 OL DGT— BIG—in—158. cs. Mm. 1935—1938. Az éhségsztrájk óta eltelt egy év alatt 313 bányamunkás hagyta el az országot. Belgiumba vándoroltak ki.
