A népi demokrácia kezdeti időszakának dokumentumai Baranyában - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1971)
ELŐSZÓ HELYETT. Írta: Dr. Boros István
jaltai egyezmény előírásainak, kiváltképp az államhatárok tiszteletben tartása ügyében hozott határozatok betartásán szigorúan őrködő, gyakran jelentéktelen apróságra is felfigyelő magatartásuk garantálták legelsősorban és a legnagyobb mértékben az átalakulás folyamatának zavartalanságát, hogy az új, a demokratikus fejlődés célkitűzéseit megvalósítani szándékozó pártok elgondolásai érvényesülhettek, s hogy megyénk és városunk történetének olyan jelentőségteljes sorsfordulóján viszonylag békésen estünk át. Ugyanez vonatkozik a népszerű Szavon őrnagyot több mint másfél év után felváltó harmadik, a megszállás végéig nálunk időző városparancsnokra, Vistakoljuch őrnagyra, valamint a városban huzamosabb ideig tartózkodó egyéb katonai alakulatok, mint pl. a Dunagőzhajózási Társaság (DGT) szénbányáinak üzemeltetése ügyében hozzánk érkezett bányamérnökök csoportjával, a biztonsági szervek parancsnokaival, az átvonuló divíziók tábornokaival —- Galiev, Grigorovics, Szincev — és vezérkarával fenntartott kapcsolatainkra is. II. S mialatt a várostól északi és nyugati irányban a háború cca. 100 km-re eltávolodott, délen még Harkány térségéből, melyet a német fasiszták Dráva mögötti pozíciójuk védelmében mindenáron tartani szerettek volna, a nem is nagyon tompa ágyúdörej napokon keresztül a városba hallatszott, — egy folyamat indult meg : azok, akik az úri kiváltságok Magyarországa helyén az elnyomottak jogait és életlehetőségeit is biztosító, demokratikus Magyarországot akarták, színre léptek. A bekövetkező eseményeket előre látva, régebbi elhatározások alapján, már jóval a nyilas-puccs előtt, 1944 nyárutóján — akkor még mint konspiránsok, — nehogy feltűnést keltsünk — Perr Viktornak, a Kisgazdapárt paptagjának lakásán tartva megbeszéléseinket, munkához láttunk ugyan, de szabadon csak most, a várost felszabadító harcok után mutatkozhattunk be. A dolgok logikájából kifolyólag egyrészt a legújabb idők történelmi tapasztalatai alapján, másrészt az összefogásban, az egységben, a közös erőfeszítésben láttuk a közös ellenség ellen eredményes küzdelem egyetlen biztosítékát, s így csak mint a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban egyesült, de elveiket fenntartó, kommunista, szociáldemokrata és kisgazdapárt foghattunk a vármegye és a város talpraállításához. A folyamat megindulásának kezdete, a kibontakozás útja ekként adva volt, s másmilyen nem is lehetett, de a közös munkát a pártok külön-külön történő szervezési munkálatainak beindítása természetesen mégis megelőzte. Az illegalitásból porondra lépett kommunista pártot azonban mindenekelőtt még meg is kellett alakítani. Erre szerzőnek a szovjet katonai parancsnokokkal folytatott hivatalos megbeszélései miatt, csak december 4-én került sor. Megelőzőleg, december 3-án délelőtt, a Generális Biztosító Társaság irodahelyiségében (szerző ebben az időben a társaság pécsi főügynökségének vezetője volt) már tartottunk egy seregszemlét, de a végleges megalakulás, a vezetőség megválasztása, Vas Zoltán elvtárs jelenlétében — aki december 3-án délután érkezett Pécsre — csak az említett napon ment végbe. Tekintélyes számban jelentek meg érdeklődők, de a kommunisták törzsgárdája — ekkor vettük csak észre — megfogyatkozva volt képviselve; jó néhányan, mint munkaszolgálatosok, a fronton pusztultak el, másokat a németek hurcoltak el, ismét mások még emigrációban vagy fogságban, illetve hadifogságban voltak. Egyeseket a szovjet katonaság részére végzett munka kötött le (pl. szabóságokban vagy közmunkán), másokat a távolság.
