A népi demokrácia kezdeti időszakának dokumentumai Baranyában - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1971)
ELŐSZÓ HELYETT. Írta: Dr. Boros István
Szerzőt az újonnan kinevezett városparancsnok, Kontratyev tart. őrnagy, voronyezsi gimnáziumi tanár külön is felkérte, hasson oda, hogy a rendelkezések betartását a most már legálisan is megalakult, ill. szervezkedő Kommunista Párt is propagálja, és oszlasson el minden olyan feltételezést s gyanúsítást, mely a Vörös Hadsereget, mint a magyar nép ellenségét igyekszik feltüntetni. Még szorosabbá vált az együttműködés a vármegye, a város vezetősége, a Párt és a városparancsnokság között, ugyanezen év december közepe táján, amikor Szavon őrnagyot nevezték ki városparancsnoknak, aki mellett Vetutnyev őrnagy, politikai tiszt, s többek között Norkin kapitány és Medvegyev főhadnagy teljesítettek szolgálatot. A városparancsnokság alá rendelt, de külön működő és elsősorban a kulturális élet, sajtó-, színház-, moziügyek vezetésével és irányításával illetve ellenőrzésével foglalkozó Naszennyik főhadnagy, a kijevi egyetem egyik docense, ugyancsak hosszú időn keresztül tartott velünk szívélyes és szoros kapcsolatokat; a nyomdák és a színház dolgozóinak odaadó munkája, erőfeszítései és lelkesedése mellett az ő hathatós támogatásának köszönhető elsősorban, hogy az Üj Dunántúl, a Magyar Függetlenségi Front lapja, a szovjet csapatok bevonulása után már 18 napra, december 17-én megjelenhetett, és a Pécsi Nemzeti Színház még ugyanezen hónapban, december 22-én Lehár operettjével, az „Evá"-val megnyithatta kapuit. Komoly és megértő támogatót kapott a város és vármegye Ocskány alezredes, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság pécsi, illetve baranyai megbízottjának személyében, aki röviddel Szavon városparancsnok megérkezése után foglalta el hivatalát, s aki a bizottság megszűnéséig városunkban is maradt. A városparancsnokságon kívül vele tárgyaltak legtöbbször a politikai pártok képviselői, a hivatalos közegek, de magánosaknak is készségesen állt mindig rendelkezésére. Vele beszéltük meg végső fokon a legnehezebb kérdések megoldásának lehetőségeit, a hadizsákmány (állami készletek, német fasiszták vagyona), a hadsereg élelmezésével kapcsolatban megtérítés ellenében kért igények kielégítésének problémáit, a németek közmunkára történő mozgósításának, a földbirtokreform gyakorlati végrehajtásának kérdéseit. Nem egy alkalommal történt meg, hogy politikailag is kényesebb problémákkal kapcsolatban a Szövetséges Ellenőrző Bizottság tábornok tagjainak — egy ízben Vörös László, Jugoszláviából visszatért emigráns, s a felszabadulás után egyideig Pécs és Baranya megyei volt rendőrfőkapitány magatartásának elbírálása ügyében — magának Vorosilov marasall helyettesének, Szviridov tábornoknak jelenlétében igyekezett szerzővel s az érdekeltekkel a kérdéseket tisztázni. Határozott, katonás fellépése, korrektsége, öntudatos, tanult és intelligens szovjet ember benyomását keltő magatartása, élő cáfolata volt mindannak, amit a náci propaganda mint ellenkezőt a szovjet tisztikarral kapcsolatban elhitetni szeretett volna. De a szovjet katonai parancsnokság valamennyi tagjáról is ugyanezt mondhatnánk! Hogy Pécs és Baranya még a központi kormányzat megalakulása előtt, de azután is jóidéig, távol a kormány székhelyétől, szinte elviselhetetlennek látszó s rendkívüli nehéz háborús körülmények között, önállóan, az ország többi részétől elvágva, mint egy különálló kis demokratikus köztársaság úgy tudott helytállni, hogy ebben az időben országszerte felfigyeltek rá, mindenek előtt az ő helytállásuknak, megértő támogatásuknak és baráti gesztusaiknak köszönhető. A háborús bizonytalanságot, annak zűrzavaros viszonyait felhasználó, bármely oldalról mutatkozó rendbontók elleni erélyük, példamutató diszciplináltságuk, éber, a szövetséges hatalmak közt a háború alatt létrejött egyezmények, elsősorban a
