Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)
Tanulmányok Baranya mezőgazdasági és ipari fejlődésének történetéhez - T. MÉREY KLÁRA: Dél-Baranya ipara és kereskedelme a XIX. sz. második felétől az első világháborúig
dolgozott és 55 ezer forint értékű árut állított elő. Ebben az esztendőben 35 ezer mázsa saját termésű áztatott kender képezte a gyár nyersanyagát, amelynek feldolgozásához 20 ezer mázsa kőszénre volt szükség. A munkások egy részét a bellyei uradalom hivatalnokai és szegődményes cselédei alkották, de dolgozott még e gyárban a gyárvezetőn és a törőmesteren kívül két felügyelő, egy gépész, 2 fűtő, 1 éjjeliőr, 30 férfi, 45 nő és 4 gyermekmunkás. Ezek évente 300 napon át napi 10,2—11,2 órai munkaidőben 60 krajcáros napi bérért végezték munkájukat. 15 Az 1880-as években már egy uradalmi tiszt vezetése alatt állt a gyár, s ekkor 70 munkás dolgozott benne. E gyárhoz kapcsolódott egy négyjáratú őrlőmalom, egy körfűrész és egy zsindelykészítő gép, vagyis ez is egy kisebb gyártelepet alkotott, amelyhez a hajtóerőt egy 60 lóerős kettős gőzgép adta. A benne előállított hosszúszárú kendert ekkor Belgiumba, Angliába, Németországba és Svájcba exportálták, míg a csepű a belföldön kelt el. A szállítás nagyon költséges volt, a bezdáni hajóállomástól Londonba félmázsánként több mint 4 forintba került az elvitele. 1880-ban a kendergyár értéke meghaladta a 326 ezer forintot. 16 Több gyárnak minősülő telepről van még tudomásunk ezen a területen. Baranya egész területén összesen 17 gőzmalom működött ekkor, s ezek közül kettő a bellyei uradalom területén volt, mégpedig Albertfalván és Baranyaváron. 17 Tudomásunk van arról is, hogy az 1880-as években Főherceglakon a keretfűrész és a körfűrészek évente 500—700 tölgyfarönköt dolgoztak fel épületfának, gerendának, deszkának. Ugyancsak a faiparban dolgozott az albertfalvai kendergyár mellett működő zsindelykészítő gép, amely évente 500-600 ezer tölgyfazsindelyt állított elő az uradalmi épületek tetejére. A kő-, föld- és agyagipar területén a bellyei uradalomban a 8 gazdaság mindegyikében volt egy-egy téglaégető, míg a faszénégetés a szentistváni cserjésben fehérgyertyánból történt. Mészégető dolgozott Villányban és a Vörösmart melletti Dráva-parton; az útépítő anyagot Villány, Szabar és Batina kőbányáiban tárták fel. A mészégető és a kőbánya a bellyei uradalom tulajdonában volt, de az 1880-as években mindkettő bérbe volt adva. 18 S milyen volt e települések szerinti kisipar? A vas- és fémiparban a kovácsok száma volt a legnagyobb (133 műhely), de találunk több lakatost (16), bádogost (3), s egy-egy arany- és puskaműves műhelyt is. Az építőanyag-iparban a már említett téglagyárak, téglavetők mellett fazekas és üveges, a faiparban asztalos, esztergályos, bognár, sőt egy kosárkötő és 14 fésűs is szerepel. A bőriparban a nyereggyártó és a szíjgyártó üzem dominált, tímárműhely csupán egy volt. A fonó- és szövőiparban a kötélgyártó és a takácsműhelyek száma volt a legnagyobb, míg a ruházati iparban a lábbelikészítők és* a szabók mellett több szűcsműhelyt találunk. Az élelmiszeriparban 89 vízimalmot jegyeztek fel 55 segéddel és 221 tanonccal, ezek mellett eltörpül a mészárosok és a sütők száma. A vegyiparban néhány kékfestő és szappanos, az építőiparban 47 kőműves és 21 ácsmester mellett találunk még cserépfedőt és építészt. A szolgáltatóiparba sorolták ekkor a halászokat is, ezek emelik ennek az iparágnak népességszámát. A vendéglátóipar jelentőségét a nagyszámú kocsma adta. Az ipar tehát ezen a területen is kétarcú volt: az uradalmak - elsősorban a bellyei uradalom - területén a mezőgazdaságot kiszolgáló ipari üzemek létesültek, a falvakban pedig a helyi piacot ellátó kisipari műhelyek dolgoztak. Soproni Jelentés 2. füz. 1254-1257. p. Bálás i. m. Kendergyár. Soproni Jelentés 2. füz. 1220. p. Albrecht főherceg bellyei uradalmának leírása. Bécs, 1883.
