Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok Baranya mezőgazdasági és ipari fejlődésének történetéhez - T. MÉREY KLÁRA: Dél-Baranya ipara és kereskedelme a XIX. sz. második felétől az első világháborúig

Ha a kereskedők számát és arányát vizsgáljuk, akkor feltűnik, hogy a kereskedelmi „vállalkozók", vagyis az önálló kereskedők száma és aránya a megyei aránynak megfelelő, ugyanakkor azonban a segédek aránya alacsonyabb, a tanoncoké és a munkásoké viszont magasabb a megyei arányszáménál. Ha megnézzük a kereskedők megoszlását, akkor feltűnik, hogy nem találunk közöttük gabonakereskedőt, s a vidék fában való gazdagsága ellenére fakereskedő is mindössze egy volt. Feljegyeztek viszont 1 szállítmányost, akinél 1 segéd állt alkalmazásban. A kereskedők között találunk még két-két rongyszedőt és rongykereskedőt, továbbá 3 házalót. A többi vegyeskereskedés és szatócsbolt volt. A települések kisszerűségét mutatja, hogy igen sok vegyeskereskedés kocsmával volt kapcsolatos. Az egyik településben (Batina, utóbbi nevén Kiskőszegen) révbérlőt is találunk, aki egyben szatócs és téglagyáros is volt, 16 férfimunkást foglalkoztatott és 1876-ban 443 forint adót fizetett. Minthogy az adók összege egy-egy szatócsüzlet után 10 forint körül mozgott, a téglavetők évi adója ugyanitt 30 forint körüli átlagot mutatott, e magas adó zömét bizonyosan a révátkelőhely után szedett jövedelem alkotta. Ez pedig a külső területre - jelen esetben az Alföld felé irányuló - vagy onnan érkező kereskedelem jövedelmezőségének egyik mutatója. Úgy véljük, ennek alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy e területről igen élénk volt a személy- és árumozgás az 1870-es évek derekán.

19 A hitelélet „vállalkozása" a takarékpénztár volt Dárdán, ahol 1876-ban 2 segéd és 1 férfimunkás (nyilván a bankszolga) volt alkalmazásban. Más forrásból tudjuk, hogy a dárdai takarékpénztár 1873-ban kezdte el működését, csak egy évvel később mint Mohács és Siklós járási székhelyeken. Alaptőkéje 25 ezer osztrák értékű forint volt.

20 Az 1880-as években ezen a területen is nagy lendületet vett a szövetkezeti mozgalom, amelynek eredményeként területünkön elsőként a villányi kölcsönös segélyegylet jött létre 1882-ben, amelyben 1894-ben 70 618 forint üzletrészt fizettek be, s 553 forint évi nyereséget mutatott fel. Az az évi vagyona meghaladta a 109 ezer forintot.

21 1885- ben Baranyabánon létrejött a Baranya-báni Kölcsönös Segélyző Egylet több mint 25 ezer forint törzsbetéttel. 1894-ben 1679 forint nyereséget mutatott mérlege. 1886- ban alakult a Baranya-Vörösmarti Kölcsönös Segélyzőegylet, amelynek 1894-ben 52 ezer forintnál több törzsbetétje és 5654 forint nyeresége volt. Ugyanebben az évben jött létre a Csúzai Népbank Szövetkezet, amelyben 6546 forint befizetett törzsbetétre 1894-ben 224 forint nyereséget fizettek. A bodolyai kölcsönös segélyző egylet 1891-ben alakult 68 ezer Ft üzletrésszel, s 1894-ben 4952 forint nyereséggel zárult. Egy évvel később, 1892-ben alakult meg a kiskőszegi kölcsönös segélyző egylet, amelynek 31 ezer forint törzsbetét állománya 1894-ben 2262 forint nyereséget hozott. A béremendi kölcsönös segélyző egylet mint szövetkezet 1894-ben jött létre, s még ebben az évben 9171 forint törzsbetétje után 45 forint nyereséget könyveltek el. 19 Soproni Jelentés 2. füz. 694. és köv. p. Battina: 696-697. p. Itt jegyzem meg azt, hogy az 1860-as évek derekán a pálí drávai révet úgy jegyezték fel, mint ahol a stájerok szoktak kikötni sajkáikkal. A Stájerországgal folyó kersekedelem egyik fontos útvonala volt a Dráva, s ennek egyik keresedelmi „központja" a páli rév. (Fényes i. m. 1865. 58. p.) 20 A magyar korona országainak hitelintézetei 1894-ben. Bp. 1897. 138. és köv. p. 21 Uo. 256-257. p.