Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok és források Baranya XIX. és XX. századi oktatás- és művelődéstörténetéhez - KOMLÓSI SÁNDOR: Fejezet a pécsi óvodák történetéből

FEJEZET A PÉCSI ÓVODÁK TÖRTÉNETÉBŐL KOMLÓSI SÁNDOR Az első pécsi magán kisdedávóintézet 1845. február után megszűnt az óvónak, Koholzer Jánosnak a betegsége, „szólásra képtelen rekedése" miatt, amint erről korábbi tanulmányomban beszámoltam.

1 A nádor 1845. dec. 24-én kelt leiratára 1846. január 19-i keltezéssel a pécsi városi tanácsülési jelentés felsorol a pécsi intézetek közt egy kisdedóvó intézetet.

2 Azt nem tételezhetjük fel, hogy 1845. februárjában azt bizonyítja a tanács, hogy Koholzer az intézet folytatására végképp alkalmatlanná lett, mégis azt jelentik egy évvel később a palatínusnak, hogy működik a városban óvoda, ha ez nem másik intézmény. Valóban új óvodát alapított Siegrist János kisdedóvó tanító. Az óvoda alapításának pontos időpontjára vonatkozó dokumentumot eddig nem sikerült megtalálnom, de 1846 elején a fenti tanácsi jelentés szerint már működik. 1848. november 9-én kelt saját kézzel a tanácshoz címzett beadványában, melyben a városi erdőből fát kér intézete számára, így ír: az intézet a városnak eddigelé nem esett terhére". Tudja, hogy a város e vészteljes évben szerfelett meg van terhelve kiadásokkal, de mivel sehonnan máshonnan nem sikerült ezt a szükségletet kielégítenie, noha az intézet hasznos, 150-280 gyermek nyer folyvást nevelést és oktatást benne, köztük a legszegényebb lakók gyermekei is, a városhoz fordul.

3 A kérést támogatja Haas Mihály plébános mint a kisdedóvó igazgatója. A tanács kiadja az ügyet a főügyésznek, aki nyilatkozatot kér Siegristtől arra vonatkozólag: megkapja-e és mennyit az óvoda számára tett alapítvány kamatait.

4 Az óvó megírja, hogy 3475 fr. 30 kr. tőke kamatát negyedévenként megkapja, ez az egyetlen javadalma, lakbérét évenként 200 ft-ot a püspök fizeti. A főügyész kiszámolja, hogy évi 288 ft-ot kap kamatként, ehhez járul a gyermekektől szedett havidíj, ezekkel együtt évi 712 ft-ra rúg a jövedelme, ez szerinte egy tanítónak elegendő, hiszen a nagyobb nemzeti iskolai tanítónak feleennyi fizetése sincs. A tanács e javaslat alapján a kért két öl fát nem szavazza meg. A főügyész azonban elfelejtette beszámítani azt, hogy egy nemzeti iskola tanítója nem a maga költségén tartja fenn az iskolát, Siegrist pedig óvodájának minden költségét maga fedezi jövedelméből. Az intézmény fenntartása anyagilag továbbra is nehéz lehetett. Talán az alapítványi kamatokat is megvonták, mert 1852-ben Haas Mihály könyvében így ír: 1 Magyar Pedagógia, 1984. 3. sz. 319. old. 2 BML. Pécs város iratai 149/1846. Jelentés a városban fönnálló intézetekről (Válasz a 2094/1845. nádori számú leiratra). 3 BML. 676/kgy. 1849. - Siegrist János kisdedóvói tanító kérése Tanácshoz (5059/1848. mutatóbeli szám). 4 BML. 676/kgy. sz. 1849/5313/1848. mutatóbeli szám).