Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok és források Baranya XIX. és XX. századi oktatás- és művelődéstörténetéhez - KOMLÓSI SÁNDOR: Fejezet a pécsi óvodák történetéből

„... az alapítványt a forradalmi idők alatt elemi iskola számára változtatták át. Az alapítvány szentsége azonban sürgősen azt követeli, hogy a városnak ez a jótékony intézete fenntartassék, mégpedig az alapító szellemében kisdedóvóintézetként."

5 1858-ban Siegrist János templomi orgonistának,

6 majd városi zeneiskolai tanárnak pályázott,

7 mely állásokat meg is kapott és hosszas betegsége kivételével el is látott. 1859. február 16-án, mint a pécsi elemi főiskolák és reáliskola zenetanítója halt meg.

8 Feleségének ezután nyert erkölcsi bizonyítványából tudjuk, hogy férjét támogatta (segítette) a lányok kézimunkára oktatásában.

9 Tanítói állás elnyerésére beadott pályázatában pedig ezt írja: „... Ez okból én élethivatásomul a kisded oktatási pályát, mellyet boldogult férjem oldala mellett kilencz éven keresztül oly sikeresen vivék - tűztem ki."

10 Eddig a levéltári kutatásaim alapján megtalált dokumentumok szerint ezeket lehetett megállapítani a második pécsi óvodáról. Erről az óvodáról vannak irodalmi adatok is. A „Kisdedóvóintézeteket Magyarországban terjesztő Egyesület Évkönyve 1858-ról regisztrál óvodát Pécsett 1847-ben és 1858-ban.

11 Igen bőven ír a Pécsi Naplóban 1900-ban Németh Bé/a,

12 bár a közben eltelt ötven év miatt több pontatlan közlése is van, mint látni fogjuk. Az első óvodához kapcsolja pl. a másodikat: „Az óvó nem soká volt Baumholczer (helyesen: Koholzer) keze alatt, midőn a belvárosi templomban kántornak választották Sziegriszt Jánost, a mostani Sziegriszt-bácsinknak (a harmadik óvoda alapítójáról van itt szó) bátyját, aki egyúttal átvette Baumholczer Óvodáját is." Nincs semmi nyom arról, hogy átvette volna az előző óvodát. Németh szerint úgy látszik, hogy Pécs városnak ekkor az volt a céljöTfalusi analógiák alapján, hogy a „gyermekóvó-intézet tanítóságát" a belvárosi kántorsággal kössék össze. Láttuk, hogy több mint tízévi óvodai tevékenység után maga pályázta meg a kántori állást. Németh azt is megírja, hogy az óvoda „tágas kerthelyisége hinták s más kisebb tornajátékok felállítására igen alkalmas volt". Ebben az időben - Sziegriszt János még nőtlen lévén — a lányok óvását Angspergerné, egy szép barna asszony vállalta magára. A város azonban, „mint a hír mondja, erősen meghagyta Sziegrisztnek, hogy ha hivatalát elveszteni nem akarja, házasodjék meg s vegyen el oly nőt, ki ért a gyermekóváshoz, sokkal illendőbb dolognak tartván, hogy egy férj s ennek neje vezessék együtt az óvót, mint két idegen: egy férfiú és egy nő". Németh szerint Sziegriszt nősülése után az intézet elvesztette volt közjellegét s magánintézetté vált, melyet Sziegriszt János, de főképp fáradhatatlan neje, ki még női kézimunkaiskolát is nyitott, tartották fenn. Az általam talált adatok szerint Pécs eme második óvodája is végig magánóvoda volt, melyet anyagilag támogatott a püspök, az egyházi jellegű óvodai alapítvány, és néha a város. Ez a közlemény tájékoztat 5 Gedenkenbuch der k. freien Stadt Fünfkirchen. - von dr. Michael Haas. - Fünfkirchen, 1852. 120. oldal. 6 BML. Pécs város tanácsának Mutatója 1858. 3930. XXb. 7 Uo. 7586. XXb. 8 BML. Pécs város tanács iratai 1428 Xh 1859. - Dobszay Antal ig. bejelenti Szigriszt János halálát a Tanácsnak. Kelt febr. 19. 1859. 9 BML. Pécs város tanács iratai 3303/XXb 1859. ápr. 28. - Christina Szigriszt Wittve bitter um ein Sittenzeugnis. - „... ihren Gemahl durch Unterricht der Madchen in Handarbeiten utterstützt habe". 10 BML. Pécs város tanács iratai 6157/XVI. c. 1859. aug. 23. - Szigriszt János özvegye szül. Schröpfe! Krisztina esedezik, hogy Budai külvárosi altanítói állásra kineveztessék. 11 A kisdedóvóintézeteket Magyarországban terjesztő Egyesület évkönyve 1858-ról. Szerk.: Ney Ferenc, Pest, 1859. 51-52. old. 12 Németh Béla: Kisdedóvó Pécsett 40 évvel ezelőtt. - Pécsi Napló 1900. július 25. 2. old. f