Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok és források Baranya XIX. és XX. századi oktatás- és művelődéstörténetéhez - RAJCZI PÉTER: A Miasszonyunkról nevezett női Kanonok Rend pécsi róm. kat. tanítónőképző intézetének története 1895-1948

Oktober 15-e után minden eddigi remény a háborúból való kilépésre eloszlik. Mivel az „áj pogányság" eszméi és gyakorlata már ismert, a püspök általános felmentést ad szükség esetén a klauzura alól, egyben utasítást ad arra az esetre, ha a kolostort el kellene hagyni. Közli a püspök, hogy csak az örök fogadalmasokra kötelező a rendi szabályzat, a többiek szabadok és elhagyhatják a zárdát. Szükség esetén civil ruhában járhatnak, és a rendi szabályokat szükség esetén nem kell szigorúan betartani. Lényeg: „Mindig és mindenütt a szeretet útját kell járni" írja utasításában Virág püspök, aki majd később is igyekszik a lelkiismereti problémákon segíteni. Mivel köztudott volt, hogy Németországban a szerzetes rendházakat felszámolták, nagyon sok szerzetes került koncentrációs táborba, a zárdában is igyekeznek lelkileg felkészülni az esetleges üldözésekre. Ugyanakkor tudomásuk volt a Szovjetunióban történtekről - amely eseményekről annak idején még a pécsi Dunántúli Napló is rendszeres és hitelesnek bizonyult híreket közölt, a menekült tanítványaik révén pedig tudtak a Délvidéken és Erdélyben történő embertelenségekről is, így - saját szavaikat használva - a Gondviselésben bízva várták az elkövetkezendőket.

61 1944. november 29-én aztán a szovjet hadsereg alakulatai nagyobb utcai és tüzérségi harc nélkül bevonultak Pécsre és ezzel nemcsak az iskola, de Pécs történetének is új szakasza kezdődött. VI. Pécsről a „nyilas" korszaknak az igazgatásban szerepelt hangadói elmenekültek, és a város igazgatását az 1944. október 15. előtti vezetőség - kisebb változással azonnal átvette, fgy a tanügyigazgatásban is - a katonai szolgálatot teljesítők kivételével - az október 15-e előtti vezetéssel folytatódott a munka. December folyamán - ha akadozva is - a legfontosabb népiskolai tanítás is megkezdődött. A zárda azonban a rendházi rész kivételével teljes egészében kórháznak volt igénybevéve. Először a Mohácsról idemenekült László kórház, majd a szovjet és bolgár katonai kórház használta az épületet és természetesen vele együtt annak berendezését, szén-, illetve tüzelőfa készletét. De igénybe vették a rend tulajdonát képező ún. Littke-házat is (mai Geisler - akkor Apáca - u. 21.), amelyben előbb bolgár katonai rendőrség, majd pedig a város által beutalt lakók voltak. A tanítás a zárda többi iskolájával összevont egyes - szétszórt — helyiségben folyt igen nagy nehézségek mellett. A tanári testület ekkor - 1945-ben - a következőkből állott: Rónaky M. Jolánta igazgató, De/7 M. Jülius, Garai M. Gonzaga, Kozma M. Gertrúd; Magyarka M. Kinga, Major M. Alexia, Major M. Franciska, Maróti M. Asszumpta, Pap M. Teréz, Rónay M. Kalliszta, Zányi M. Terézia tanárok, Horváth M. Maura, Szűcs M. Gerarda gyak. isk. tanítók, Petrovich Ede, Somogyi Géza, özv. Szaich Ernőné, Csatári Ágnes és Halász Béla óraadók. Ezek közül 3 részesült fizetéskiegészítő államsegélyben. Amint már említettem, a rendnek semmi vagyona nem volt, és fenntartásukat a tandíjakon kívül a jelentős számban tett alapítványok biztosították. Most azonban ezek az alapíványok a rohamos infláció következtében teljesen értéküket vesztették, és - a földbirtokreform-rendelet következtében - a püspökségtől sem kapták meg azt a tüzelőmennyiséget, amely eddig általában biztosította a fűtést. így fo61 BML. A Miasszonyunkról nevezett női kanonokrend Árpádházi Szent Margit Tanítónőképzőjének iratai (továbbiakban: Tanítónőképző), 1944. szeptember.