Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - ÓDOR IMRE: Baranya megye és a napóleoni háborúk kori nemesi felkelések

fölszerelni. A lovasság számának — egyöntetű lelkesedéssel megajánlott — emelése néhány megyét (pl. Vas, Bihar, Zala) rendkívül nehéz helyzet elé állított.

71 Az inszurrekció szervezése egyébként is különleges feladat volt, melyet egész sereg körülmény nehezített. Nem volt például békeállománya, nem voltak felszerelési készletei és mindig az utolsó pillanatban hívták hadba. Mindezek dacára hamis az a felfogás, miszerint a nemesi felkelés csak afféle sebtében összetákolt, gyülevész had volt, hiszen az inszurrekciót az állandó hadsereghez hasonlóan szervezték meg. Erre mutat egyebek között az inszurrekció felállításában vezető szerepet játszó Országos Parancsnokság szervezeti felépítése, amely így alakult: A nemesi felkelők főparancsnoka a mindenkori nádor, egyszersmind az inszurrekció felszerelésének is legfőbb irányítója. Munkáját had- és szárnysegédei (Beckers gróf főhadsegéd, Kisfaludy Sándor, Csohány József, Kollonics László gróf és tartalékként Felsőbüki Nagy Pál) segítették, másrészt a külön katonai és polgári osztállyal rendelkező Inszurrekcionális Iroda. A Felkelői Főhadparancsnokság (Insurrections General Commando) élén Fabry Lajos alt.-gyal és Vogel tábornokkal, a maga gazdasági, politikai és élelmezési ügyosztályaival a felkelés előkészítését és a gazdasági adminisztrációt koordinálta. A központi szervekhez tartozott a tábori pénztár, a hadbíróság, az egészségügyi- és a lelkészi osztály: az utóbbi élén Károly Ambrus hercegprímás állt. Fontos feladatokat látott el már jellegéből adódóan is az Országos Élelmezési Bizottság. A kifejezetten katonai, hadműveleti szervek a következők voltak: Vezérkar (Generalquartiermeisterstab), élén Gomez de Parientos alt.-gyal, akit később Petrich tábornok váltott fel. A Táborkar a négy kerületi parancsnokból, vezérkari tisztekből és a személyzetből állt. A kitűnően képzett, gyakorlott tiszteket a felkelési törvény értelmében a király nevezte ki.

72 A tüzérség, amely a modern hadsereg elengedhetetlen kelléke, központi törzszsel is rendelkezett. A tüzérség főparancsnoka, Vogefhuber alt. csak jelentéktelen erőkkel rendelkezett, tekintve, hogy a 60 kisméretű - 3, 6, 8 fontos - löveghez mindössze 10 tisztet osztottak be. Létezett még külön úgynevezett szekerész parancsnokság, amelynek vezetését két kapitány látta el. Az elmondottakból egyértelműen következik, hogy a tüzérség és különösen a szekerészét képtelen lehetett feladatának betöltésére, csupán a felkelő sereg fegyvernemi teljességét volt hivatott bizonyítani. Az inszurrekció állományába sok császári-királyi tiszt került, akikkel jelentősen emelkedett a szakképzettségi szint, de ezek a tisztek szinte kizárólag a magasabb egységekhez kerültek, így a teljes tisztikar katonai tudás, tapasztalat és fegyelem tekintetében egyenetlen volt. A központi törzsben alig akadt magyar tiszt, vagyis elsikkadt a felkelési törvény egyik lényeges pontja, hogy az inszurrekciót szervező, vezető tiszteket a király a magyar nemesség köréből nevezze ki. Ez önmagában még nem lett volna baj, hiszen a hozzáértés volt az elsődleges cél, de a kialakult gyakorlat a magyar nemességet nemzeti önérzetében sértette, csakúgy, mint a vezényleti nyelv körüli huzavona. A felkelő gyalogságot és lovasságot egyaránt századokba szervezték. A gyalogos századok zászlóaljakat, a lovasszázadok osztályokat, azok pedig ezredeket alkottak. Az inszurgens zászlóaljak, illetve ezredek felépítése, a tisztek száma, a törzs beosztása alapjában véve megegyezett a reguláris hadseregével. Természe71 V. ö.: Veress: i. m. 26. 72 A vezérkar áttekintését, továbbá a névsort is adja: R. Kiss: i. m. I. 63-66.