Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - ÓDOR IMRE: Baranya megye és a napóleoni háborúk kori nemesi felkelések

A baranyai lovasság a Fejér megyei huszárezred kötelékébe került, a somogyi és tolnai századdal egyetemben. Az ezred parancsnoka Kuzsénszky József báró volt, míg a baranyai század élén Kapuváry Gábor (a baranyai Kapuváry família távoli rokona) állt, őrnagyi rangban. A baranyai gyalogezredet, melyben a 3 baranyai századon kívül Tolna (2 század) és Fejér (1 század) megyék felkelőit vonták össze, Mancz Mór vezényelte.

33 A Dunántúli Kerület felkelőinek parancsnoki tisztében Esterházyt Ott báró, altábornagy váltotta fel. A gyülekező alakulatokat Sopron körzetébe, a határ védelmére vonták össze. A franciák hohendlindeni győzelmét (1800. december 3.) követően a királyi felhívásnak eleget téve, a nemes had nagyobb része — köztük a baranyai is — átlépte a határt és Bécs védelmére indult.

34 A határátlépéssel kapcsolatos nézeteltérések fellazították az amúgy is ingatag fegyelmet. Arra hivatkozva, hogy nincs törvény, mely kötelezné az inszurrekciót a határon túli harcra, többen is hazatértek. A visszamaradt sereg Bécsújhely körül táborozott, harcba vetése azonban ezúttal is elmaradt, mivel a december 25-i fegyverszünetet követően 1801. február 9-én Luneví//é-ben sor került a békekötésre. A hadvezetőség ennek ellenére a felkelőket Stájerországban még 2 hónapig gyakorlatoztatta, s az uralkodó csak április 15-én bocsátotta haza őket. Baranya megye nemesi felkelői 1801. május 4-én tértek vissza Pécsre.

35 A lunevillé-i békekötést követően néhány harccsendes év köszöntött Európára. A Napóleon császárrá koronázását követő esztendő tavaszán azonban ismét kiújultak az ellenségeskedések, Anglia, Ausztria és Olaszország újra szövetkezett a franciák ellen. A háborús események felgyorsulása következtében az eleve megkésett országgyűlés végszóra adta áldását a nemesség hadba szólítására, hiszen 4 nappal később (1805. október 17-én) az osztrák fősereg döntő vereséget szenvedett Ulmnál.

36 A király - az országgyűlés felhatalmazásával élve - 1805. október 27-én adta ki parancsát az inszurrekció hadba hívására. Ekkor, végzetes késéssel indulhatott meg csak a tényleges szervezés, holott annak - az események ismeretében - már a vége felé kellett volna járnia.

37 Baranya megye követe (Kajdacsy Antal) útján értesült az országgyűlés végzéséről és a királyi parancsról is rövidesen - nádor közvetítésével - tudomást szerzett. Lelkes hangulatban a megyei nemesség 347 lovast és 936 gyalogost ajánlott meg, szép számban képviseltetve magukat a személyesen felkelők is.

38 Ámde alighogy a nemesi felkelés megalakítása elkezdődött, máris megbénította azt Napóleon gyors előrenyomulása, s a Felvidéken kitört éhínség. E kettős veszedelem arra késztette a nádort, hogy a dunántúli kerületben - így Baranyában is — és a Dunán inneni megyék többségében, összesen 22 vármegyében felfüggessze a felkelés szervezését.

39 A nádor a fegyverkezés leállításával meg akarta akadályozni, hogy a háború hadszíntere Magyarországra tolódjék át, melynek valószínűsége, Bécs november 13-i elfoglalásával, ugyancsak megnövekedett. Területünkön 33 Gömöry: i. m. 59. 34 A megyei felkelőkről Kapuváry Gábor „helyzetjelentéseiből" kapunk hírt. BML Kgy.i. 1539/1800. (Kelt: Vásárhely, 1800. szept. 14.), valamint 463/1801. (Németújhely, 1801. febr. 28.) 35 BML Kgy.jkv. 1801. 182. 36 Wertheimer Ede: Ausztria és Magyarország a tizenkilencedik század első tizedében. Bp. 1884. 401. 37 Gyalókay Jenő: A magyar nemesinsurrectio 1805-ben. HK, 1925. 3. 254-311. 38 Németh: i. m. 642. 39 Gyalókay: i. m. 278.