Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - KISS Z. GÉZA: Úriszéki adalékok a vajszlói uradalom jobbágyainak mindennapjaihoz

sabb isicolába gyermekét, a boltot átengedte a zsidónak, az ipari munkát a sváboknak, a cselédséget, pásztorkodást a horvátnak, cigánynak vagy más helyekről érkezett „pápista" munkavállalóknak, mert ő csak „pógárnak" nevelte gyermekét.

64 Kandidátusi disszertációnkban egy 1853-ban keletkezett rendőri összeírás nyomán

65 magunk bizonyítottuk, hogy a legnépesebb bérből élő réteg, a pásztorok 68 százaléka ormánsági, magyar és református, tehát az ősi populáció szegény hajtása. Az uradalmi dézsmagabona megye által meghatározott nyomtatását Vajszló esetén szerződések sorozata bizonyítja,

66 amelyekben kötelezik magukat a nyomtatók, hogy jól és tisztán végzik a jószággal való nyomtatást és a kézi cséplést, hogy a kiadandó mérték szerint összerakják a zsúp és őszi szalmát, a szemes gabonát pedig a magtárba ingyen behordják. Sőt azt is vállalják, hogy ha valaki közülük hibásan, vagy „rösten" dolgozna, esetleg a felvigyázókkal gorombáskodna, az „a szürüs kertből és a nyomtatásból (azonnal) kizárattatik". Vajszlóban az uradalmi alkalmazottak listáján, más ormánsági uradalmakban a béresek és cselédek soraiban is találkozunk idegenekkel, de magunk győződhetünk majd meg az alábbiakban arról, hogy a polgárok, szolgálatban álló cselédek, pásztorok nagyrészt ormánságiak. Nem könnyű bizonyítani a magát makacsul tartó hagyománnyal szemben, hogy Somogy megyében már a harmincas években dolgoztak a jórészt Sopron megyéből való árokmetszők mellett vajszlói (és más ormánsági településekről való) munkavállalók. Csak egy társait megrövidítő bandagazda kellett, hogy hivatalos úriszéki aktán találkozzunk annak a tíz vajszlói polgárnak a nevével, akik 655 napot dolgoztak kubikos munkán és ezért igen jó bért, 466 forintot kaptak. Csak zárójelben említem, hogy szakácsukat Váczi /stvánnénak hívták, aki 68 napra 48 forintot kapott.

67 Tudjuk azt is, hogy a szegényedés előrehaladtával már a negyvenes években az erdei bérmunkán is helybeli favágók dolgoztak a korábban alkalmazott sváb munkások helyett. Állításunk bizonyítására feldozgoztuk azt a szerződést, amelyet a vajszlói uradalom 1842. március 5-én kötőt 24 besencei, kiscsányi, páprádi és vajszlói favágóval. Közülük 12 volt vajszlói, s nevükkel (Csizmadia János, Békési Sándor, Tsépán Sándor, 5. Simon János, Denke János, Bana Márton, Böbék János, Bagi Samu, Tóth András, ör. Simon Sámuel, Denke Dani, Kecze János) bárki találkozhat a korabeli úrbéri tabellán. Többségükben fertályosok, de akad közöttük fél telkes is. Ezek a favágók kötelezték magukat arra, hogy az 1841/42. évi vágás erdőben Tavali György hajdú irányításával, a Ruzsovits János waldbereiter által kimutatandó szil, kőris, gyertyán és egyéb fákból hasáb- és ágfát fognak készíteni, és ottan helyben erdei fél ölekbe összerakni. Megkövetelte a szerződés azt is, hogy minden hasáb fa hossza három láb, az erdei öl hossza pedig két láb, magassága két és fél láb legyen.

68 Kötelezték magukat arra is, „hogy a vágást a fattyas nyövésektül ki fogják tisztítani". Kiderül a szerződésből az is, hogy minden öl hasáb fáért egy forint harminc krajcárt, az ágfáért pedig egy forint 15 krajcárt fognak kapni. Ezen kívül megkapják az általuk levágott és feldolgozott fák vékony gallyait. A szerződésen az említett erdészen és hajdún kívül ott van Ángya/ György A/o/z tiszttartó és Erczly Ferenc ellenőr aláírása, de a szerződés megkötését igazolta Felix Pribék prefektus is. Az irat hitelessége tehát vitathatatlan.

69 64 Buday Dezső: Az egyke Baranya vármegyében. Bp. 1909. 36. Vö. Kiss Géza (kákicsi) 1937. 383. 65 BML Közgy. ir. 7718/1853. 66 BML PAK VU. 1823. szn. Szerződés, uo. PAK VU. 305/1840. és Praef. ir. 1501/1846. 67 BML PAK VU. 145/1842. Úriszéki ir. 70/1830. 08 1 láb =31,6 cm. 69 BML PAK VU. 145/1842.