Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - KISS Z. GÉZA: Úriszéki adalékok a vajszlói uradalom jobbágyainak mindennapjaihoz

Számtalan kérelem formába öntője, Naszvadi nótárius, a maga elegáns módján szól rendszerint az elváltakozás természetes voltáról. Vajszlói Szí/ágy/ Samu ügyében írt kérvényben a következőkben rögzíti véleményét: „A válás a világ kezdetitül fogva minden nemzetek és minden rangú és rendű emberek között mindenkor szokásban volt és vagyon. Nem is lehet, hogy minden famíliák századokig együtt maradjanak, sött igen szükséges, kivált képpen a mostani... szűk időben, hogy mikor az atyafiak gyermekekkel szaporodnak, kiki a maga házanépéről... viseljen gondot." A klasszikus forrásokon nevelődött Naszvadi ezúttal is a kérelmező szájába adott szép szavakkal indokolja a kérelem jogos voltát, mikor azt mondatja vele: „pásztorok nem lehetünk mindnyájan, mert nincs ki tartson, zsiványkodni, lopni nem szoktam és nem is akarok, más egyéb foglalatosság pedig nintsen e vég földön, mely által tudnám kenyerem bé szerezni". Ez az akta nemcsak azért fontos számunkra, mert meghallgatásra talált az úriszéknél, s az a közösen használt 3/4 telek haszonfelét biztosította a kérelmező számára, hanem azért is, mert a mezővárosi elöljáróság nagyfokú önállóságát hirdeti. A mellékelt hivatalos tudósítás, amely szerint, mire Angyal György tiszttartó, mint végrehajó bíró a helyszínre érkezett, akkorra Szilágyi Jónás bíró, meg két esküdtje a törvényes rendelés szerint az osztást ,,. .. mind a sessiora, mind pedig az ingó javakra nézve barátságossan megtették és ammellett meg is maradnak".

60 Előfordul (talán nem is ritkán), hogy az asszonyok miatt kerül válásra a sor. Ez történt sámodi Pap Dávid és Sámuel családjában is. A kérvény igen emberi narrációja szerint „Pap Sámuelnek felesége keze, egyik örökössen elromlott, elszáradt, melly miatt semmit sem dolgozhatik, még tsak gyermekét sem feresztgetheti. Ezekért is a' tselérd között háborúság sok izben történt." A probléma fő oka az, hogy az asszonyoknak kellene „az egész tselérdet ruházni" azaz szőtt holmikkal ellátni, de erre Sámuel felesége már képtelen. Az örökös torzsalkodásba belefáradt testvérek „hogy nagyobb baj ne legyen" az úriszéktől kérik a két család elválasztását.

61 A harmincas évek végéig tart ezeknek a szalonképes kérvényeknek a világa, de azután olyan iszonyú lesz a fundusok zsúfoltsága, hogy az emberek nem bírják tovább. Nem indítanak hosszadalmas peres eljárást, a tiszttartó figyelmeztetéseit pedig „tsak kinevetvén" úrbéres telkeiket felosztják, külön művelik, elzálogosítják, esetleg termény, vagy pénz ellenében „a törvény ellenére" másokkal munkáltatják.

62 A feudális keretek romladoznak hát, pedig a telek, ha „. . . nem szörzemény, hanem ősiről való", a feudális kor végéig fontos meghatározója a társadalmi státusnak.

63 A földesúri hatalom alatt élő mezővárosi polgárság ügyes-bajos dolgai után járva csak a bérmunkához és az ipari tevékenységhez való viszonyról kell még szótanunk, mert ebben a két esetben a valóságos gyakorlat nem egyezik a hagyományos felfogással. Sokan vannak még ma is olyan szakértői az Ormánság múltjának, akik évszázados vélekedések nyomán vallják, hogy az ormánsági polgár nem küldte maga60 BML PAK VU. Úriszéki ir. 94/1828. Szilágyi János és Samu kérelme és Angyal György tiszttartó tudósítása a javak megosztásáról. 61 BML PAK VU. Úriszéki ir. 197/1837. 62 BML PAK VU. Úriszéki ir. 2/1840. A tiszttartó tudósítása a törvénysértő személyek felsorolásával. 63 BML PAK VU. Úriszéki ir. 61/1849. A bíró és hat esküdtje, meg a mezőváros pecsétje által megerősített igazolás 1845-ből való.