Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok és források Baranya XIX. és XX. századi oktatás- és művelődéstörténetéhez - SÜLE TAMÁS: Baranya és Pécs orvostörténelme érmékben

intézet igazgatói tisztségét is betöltötte. Az orvosi fizika kérdései mellett sokat foglalkozott a röntgenológia fejlesztésével és a rák problematikájával (22). 193435-ben az Orvosi Kar dékánja. A Kis Akadémia első és ezredik előadójának tiszteletére készült Kopits-plaketten Pékár Mihály és Gorka Sándor együtt látható (23. ábra). A Kopits-plakettek többségükben nagyméretűek és egyoldalasak, s igen kis példányszámban (1-2 darab) készültek, így előfordulásuk unicumnak számít. Tóth Zsigmond (1923-1943) anatómus professzor profilját Reményi József klaszszicista stílusú szép alkotása őrizte meg (24. ábra). Kutatásainak fő területe az antropológia volt. Kiterjedt kraniometriai, fejlődéstani és örökléstani vizsgálatokat folytatott. Szívesen foglalkozott a tudományos ismeretterjesztéssel is. 1932-33-ban dékán, 1940-41-ben rektor volt. Scipiades Elemér (1923-1944) szülész professzor a volt Bábaképző Intézetben korszerű klinikát szervezett. Tudományos érdeklődése igen sokrétű volt, a nőgyógyászati és terhes fiziológia és pathológia nagy területeit ölelte fel. Elméleti és gyakorlati munkásságát több mint száz közleménye, számos monographiája és tankönyve tanúsítja. 1931-32-ben dékán, 1937-38-ban rektor volt. Tagja volt a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók központi választmányának. 1943-ban Sinkó András, a Zsolnay-gyár jónevű és sikeres tervező művésze készített róla érmet (25. ábra). Figyelem reméltóan szép a népi ihletésű hátlap (26. ábra). 1974-ben a Képzőművészeti Lektorátus és a Kulturális Minisztérium népesedéspolitikai témájú pályázatot hirdetett. Ennek kapcsán két újabb Scipiádes-érem született: Gáti Gábor (27.. 28. ábra) és Lisztes István (29.. 30. ábra) alkotása. Scipiades professzornak a Szülészeti Klinika kertjében egy mellszobra is látható, melyet 1944-ben állítottak fel, alkotója Gecső Sándor. Ángyán János (1923-1959) belgyógyász professzor hosszú működése alatt iskolát teremtett. A tuberkulózis elleni küzdelem fő szervezője volt baranyai és országos viszonylatban is. Társszerzője volt a Jendrassik Ernő szerkesztette Belorvosi diagnosztika és a Belorvosion tankönyve című műveknek. 1935-36-ban a dékáni, 1943-44-ben a rektori tisztséget töltötte be. Hálás tanítványai 1979-ben, halálának 10. évfordulóján a XXVI. Dunántúli Belgyógyász Vándorgyűlés keretében emlékülésen méltatták sokrétű munkásságát (10) és Nowotarski István pécsi szobrásszal emlékérmet készítettek róla (31. ábra). Születésének 100 évfordulóján 1986-ban ugyancsak tanítványai tudományos ülésen emlékeztek mesterükre. Ezen alkalomból Trischler Ferenc készített egyoldalas érmet (32. ábra). Jendrassik Loránd (1926-1940) tanársegédként került a Belklinika laboratóriumának élére. Később magántanár, majd rendkívüli tanár lett. Pécsi működése alatt több új vizsgálati módszert is kidolgozott, melyek közül az epefesték meghatározására szolgáló eljárás világszerte ismertté tette nevét és még ma is használatos. 1940-ben a kolozsvári egyetemen az élettan tanára lett, majd 1950-től nyugdíjazásáig a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen tevékenykedett. Munkássága alapján őt tarthatjuk az első hazai és eddig legeredményesebb klinikai kémikusnak (18). Emlékére a Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság érmet alapított, melyet azon külföldi és magyar szakembereknek adományoznak, akik a laboratóriumi diagnosztika, a klinikai kémia oktatásában, kutatásában és fejlesztésében kimagasló eredményeket érnek el. Az emlékérem első ízben 1986ban került adományozásra (18), alkotója Bogár Lívia. Két változatban készült, a másodikat fogadták el (33. ábra). Megjegyzendő, hogy a keresztnév hibásan, hosszú ó-val szerepel, holott a helyes írásmód Loránd. A hátlap körirata : Societas Hungarica Diagnosticae Loboratorialis.