Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - KISS Z. GÉZA: Úriszéki adalékok a vajszlói uradalom jobbágyainak mindennapjaihoz

52 barázda kukorica, 524 tű kolompár, Szűcs Samunénak 616 tű kolompár, Szűcs Jánosnak 199 barázda kukoricza és 30 tű kolompér" kárt okoztak. A kukoricakárról nincs pontos adat a kérvényben, de azt tudjuk, hogy Kis Tóth József esküdt hivatalos becslése szerint minden 100 tő krumpli pusztulásával 15 nyolcada veszteség érte a károsultakat, akik a kár megtörténtét megértik ugyan, de azt fájlalják, hogy „. . . a kártevő barmok gazdái ezekről mit sem akarnak tudni."

33 Az ember által tartott állatokról szólva is azzal a kemény törvénnyel találkozik a kutató, hogy „aki" a szokásoknak megfelelően futotta földi pályáját, annak emlékét hamar elsodorja a mostoha idő, de „aki" megsértette valami módon a szent szokásjogot, annak emlékét hites tanúkkal igazolt pecsétes írás, vagy éppen jegyzőkönyvi bejegyzés őrzi meg az utókor számára. A 18. század végéről szép példája ennek a Bálás András hidvégi bíró és három esküdtje által kiállított és a község élő pecsétjével is ellátott írás, amely bizonyítja mindeneknek, hogy a gyűdi Sipos Józseftől vett két ló közül ,,. . . az egyik minden bizonnyal és nyilvánossággal kehes, a másik is, ámbár valósággal ki nem tetszik rajta, de az egyik szemével hibásnak tapasztaltatik."

34 Fél évszázad múlva ugyancsak a hidvégi „kancellária" juttatta halhatatlansághoz azt a vén tehenet, amelyet a monyoróskai kocsmáros sózott rá 85 váltó forintért a hiszékeny Kun Pál tiszteletes úrra. A „Tanúbizonyság tévő levél" címet viselő nevezetes okmányban 4 kísérletezőkedvű fejőasszony, majd Csordás János borjúpásztor nyilatkozik a rozoga jószágról, szavuk igazáról meg Sánta József bíró, Soós Sámuel esküdt, Szilágyi János és Luginya Sámuel kurátorok, valamint a hidvégi pecsét győzi meg a kései kutatót. Az utókor emlékezetére idézőjelben adjuk a záradék teljes szövegét: „Hogy az emiétett tehén elszáradt tsetsű, kevés tejet ád, és azt is nehéz fejessel, hogy a fejjebb megírottakat az alól írottak előttünk jó lélekkel állították, ezennel bizonyittyuk."

35 A fenti példákban egy kehes, félvak ló, egy rozzant vén tehén, meg a két jóhiszemű vásárló volt a per szereplője, de mindkét esetben a csaló eladó lepleződött le. Az alábbi nevezetes példázatban már sámodi ßana Miklós panaszolja, hogy Pap Ferenc ökre, amely korábban Kakas Dávid ökrét bökte meg olyan alaposan, „. . . hogy három hétig nyüvek voltak sebjében", s a gyilkos jószág most az ő ökrét nyársalta fel úgy, hogy az 9 nap alatt megdöglött. Miközben a gonosz ökör históriáját olvassuk, egyszerre csak belecsöppenünk a 19. század eleji kárfelvétel kellős közepébe. Megtudjuk, hogy az ominózus esetet látta a „bökős" ökör gazdája, meg az öreg Nagy József fia, de hogy tényleg bökés áldozata lett a derék jószág, azt a maga szemével is láthatta az akkori bíró Kovács József, esküdtje, Nagy József, mert „. . . paczala által volt szúrva, ahogy bíró uram pálczáját belényújtotta". A mi szempontunkból az már lényegtelen, hogy a kárvallott Bana Miklós elpusztult ökréből nem maradt más, mint csak az a 14 forint, amit annak bőréért adott a zsidó.

36 Sok peres ügynek lettek szereplői a települések belterületén a gondosan be nem zárt, vagy az idők rendjén garázdává lett sertések. Itt van mindjárt a hidvégi Konczos Bálint 13 forinton vett göbéje, amely kideríthetetlen módon elszökött a ka nász elől s bevette magát a házi kertekbe, mellyek átajjában tsekély kerítésbe vágynak", s mikor elérte Szilágyi Sámuel tök veteményét, annak veje észrevévén 33 BML PAK VU. Úriszéki ir. 19/1840. 34 BML Pecsétnyomatok gyűjteménye. Hídvég, 1786. 35 BML PAK VU. Fisk. ir. 22/1840. 36 BML PAK VU. Úriszéki ir. 25/1824.