Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - KISS Z. GÉZA: Úriszéki adalékok a vajszlói uradalom jobbágyainak mindennapjaihoz

a kárt tenni szándékozót, egy szekercével úgy megvágta, hogy azon a helyen elesett és nyommá sem mehetett."

37 Ebből az esetből csak egy hirtelen haragú goromba ember ragadja meg figyelmünket, aki minimális kárért vagy a kár megelőzéséért agyoncsapott egy vemhes göbét. A következő eset azonban az ormánsági almaecet-készítés egy fontos mozzanatát őrizte meg számunkra. Simon Dani elbitangolt disznajának köszönhetjük, hogy megleshetjük vajszlói Kovács Samut, amint Dani bátyja kertjében álló (közös) sajtón vadalmából ecetnek valót présel. Az illatos lé megtöltött már egy akós hordót, de mig (a törköly) magában nyugodott és a lév rendszerint tsordogált, vagy szüremkedett volna", Kovács Samunak nem akadván dolga, bement ebédelni. Ekkor érkezett Simon Dani „kerteket dúló, kártékony jószága", a hordót felborította és ,,. . . az egy akó lé mind egy tseppig elfolyt". A szomszédság ezúttal azt is tudja (és ez sem akármilyen információ), hogy a kártékony jószág gazdája „. . . gondatlan, vagy igen is gondos ember, aki minden időben itt a szomszédságban lévő kertekben és szénákban sok károkat tétet".

38 Kratki Antal erdész göbéje nem a kerteket pusztította, hanem a libahúsra kapott rá és annyi kárt okozott jöttében-mentében („. . . sokaknak szemük láttára, reggeli kimenetben a Simonék udvarokba futván a derék libát elkapta és megette..."), hogy maga Denke András öregbíró adott be kártérítési kérelmet az úriszékhez 1816-ban, amelyben elmondja, hogy a darabonként 30 krajcárra becsült szárnyasok közül 18 gazda 84 libáját falta fel a jóétvágyú göbe.

39 Megidézünk még egy „vétlen" disznót, amelyet kukoricaszedés után a kanász társaival együtt belebocsátott a „kukoriczafába", nem tudván azt, hogy Orbán Jánosnak még szedetlen a kukoricája, aki is a perben szereplő sertést „puskájával úgy meglütte, hogy másnap odakint az erdőn megdöglött". Itt nem az ügy érdekes, hanem az akta hátoldalán Gruber fiskális állásfoglalása: „Ha (a sertés) pásztor előtt volt és ennek gondatlansága miatt veszett el, fizesse meg az az árát, törvényes lévén egyéb eránt az kárban lévő disznók meglüvetése."

40 Drávavölgyi kutatásaim során eddig magyar és horvát községekben egyaránt azzal a gyakorlattal találkoztam, hogy a tilosba tévedt sertést, ha az ismételten károsította a gazdákat, a kihívott hajdú, vagy az erdész lőhette csak agyon. Ezt követte ősi szokás szerint az igazságtétel, amely úgy történt, hogy a lelőtt sertést ott helyben kivéreztették, megperzselték és annyi darabba vágták, ahány gazdának kárt okozott. „Tettenérés" esetén az elpusztított jószág miatt akkor sem tettek panaszt, ha az a szomszéd faluból, sőt uradalomból való volt, mint az a drávafoki sertés, amely egy szentmártoni kukoricásban lelte halálát. Itt a vajszlói uradalomban az 1820-as évekig akadnak iratok, amelyek azt bizonyítják, hogy a jobbágyok használják még, vagy már csak visszaszerezni próbálják elkobzott fegyvereiket, amelyekkel a francia háborúk végéig — úgy látszik — sokan rendelkeztek. A libák, pünkösdi és Szent Márton napi libát kivéve, ritkán szerepelnek írott forrásokban, holott Vajszlón, de az ország akkoriban mindenfelé gyakori vizes településén sok van belőlük, és ezek a falánk jószágok nem egyszer okoztak tetemes károkat. Vajszlói Szabó Samunak például az a gondja, hogy olyan legelő mellé esett a méréskor kapott rétje, ,,. . . ahol tavaszi és nyári időben az egész Helység lúdja és réczéje él", és miattuk „120 ölnyi gyepűt vagy kerítést kell jó módjával tartani, mert különben az ott járó baromfiak a réteket egészen elpusz37 BML PAK VU. Úriszéki ir. 36/1804. 38 BML PAK VU. Úriszéki ir. 6/1804. 39 BML PAK VU. Úriszéki ir. 41/1818. 40 BML PAK VU. 1811. február 21. szn.