Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)
Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - KISS Z. GÉZA: Úriszéki adalékok a vajszlói uradalom jobbágyainak mindennapjaihoz
sem jár kevesebb kártétellel, hogy éjszakánként a rét, kender- és lenföldekben bitangoltatják marháikat. A folyamat pedig akadálytalanul ismétlődik évről évre, mert a bírák - e táj gyermekei lévén — nem szorítják a kártevőket, vagy pedig azok nem tesznek eleget a kirótt büntetésnek. 27 Ennek az állapotnak az igazolására név szerint ismert tanúink is vannak, öreg Váczi Sámuel 1816-ban írott kérelmében olvassuk, hogy 1814-ben Szűcs András és Kapinya Ferenc fiai egy éjszakán a maguk nyolc ökrét belehajtották a zabvetésbe olyankor, amikor a zab már érni kezdett. A bíró a két legényt megfogta, „estve a kalodába betette, de azon éjjel megszöktek". A kárt a kiküldött esküdtek 12 nyolcadára becsülték tetézetten 28 , de „nem adták, nem is akarják megadni". Ez az utóbbi állítás még 1818-ban is érvényes volt, amikor már az úriszék előtt volt az ügy. 29 Akadt persze olyan eset is, amikor az állattartók nemcsak más tulajdonát, de az uradalommal szembeni kötelező engedelmességet is megsértették. 1823-ban történt, hogy hosszú fuvarból hazaigyekvő vajszlói jobbágyok (Kecze János, ifj. Tóth Samu, Király Ferenc, Bana Márton, Pallag János, öreg Varga Samu) Besence alatt, az uradalom Szaporcza nevű rétjére bocsátották ki éhes ökreiket és a legelőt bérlő besencei kanászoknak azt válaszolták, hogy bár ők vajszlóiak, de a császár ökreit hajtják", ezért szabad nekik ökreiket az (állami) uradalom rétjére ereszteni. A dologból a helyszínen majdnem verekedés lett, de az igazi bűnt mégis akkor követték el, amikor a legeltetést tagadták, a szembesítésre pedig, „megvetvén a parantsolatot, nem jelentek meg". A tiszttartó a fenti tényeket rögzítő iratában azt kéri az úriszéktől, hogy marhánként egy forintra, makacsságuk miatt pedig testi büntetésre is ítélje őket. 30 Az úriszéki iratoknak köszönhetően a nap bármely órájában nyomon követhető az állattartó ember. Itt van előttem egy 1838-ból származó irat, amely egyik oldalról a szóbeli közlések alapján feldolgozott éjszakai lovászság 31 meglétét igazolja, a másik oldalról viszont azt tanúsítja, hogy a hamvadó pásztortűz, s sziporkázó csillagok alatt is csak emberek mozogtak, akik között mindenféle akadt. Történt 1836 őszén, Szent Mihály nap után, hogy a nagycsányi legények a község urbariális rétjén, amely a vajszlói uradalomhoz tartozó Szaporcza nevű rét szomszédságában feküdt, lovaikat éjszakára kinyűgözték. Miközben azonban a legények szunyókáltak, vagy talán másfelé jártak, a lovak közül néhány elszabadulván, átment a szomszédos rétre, amelyet szokás szerint a besenceiek béreltek ökreik számára az uradalomtól. Az ott lévő ökrész legények — közülük is elsősorban Gyenis Samu hasonló nevű fia — az állatokat összefogdosták, a nyakukon levő kolompokat leszedték, és „az oktalan állatokat annyira megverték és kínzották, hogy közülük a felperes lova, amelyet 40 forintokon vett a toponári vásáron, szeme világát is elvesztette . . . 32 Az ügyhöz a mai kutatónak csak annyi hozzátenni valója van, hogy még sohasem ártott meg a tudománynak, ha kiderült, hogy az élet jelenségeinek nemcsak színe, visszája is akad rendszerint. A számosállatok mellett sok kárnak voltak az okozói a sertések is. Igy történt azután, hogy 10 gazdának közös falkában őrzött disznai beleszabadulván Varga Samu, Szűcs Samu és Szűcs János jobbágytársaik veteményébe, „Varga Samunak 27 BML PAK VU. Fisk. ir. 32/1827. A tiszttartó Tudósítása. 28 A nyolcados kb. 16 literes mérőedény. 29 BML PAK VU. Úriszéki ir. 36/1818. 30 BML PAK VU. 1823. júl. 21. A tiszttartó jelentése az úriszéknek. Fogalmazvány. 31 Kiss Géza (kákicsi) 1937. 53-55. 32 BML PAK VU. Úriszéki ir. Az 1838. ápr. 5-i Szóbeli bírósági jkv. kivonata, a 21/1838. sz. akta melléklete.
