Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok és források Baranya XIX. és XX. századi oktatás- és művelődéstörténetéhez - GALAMBOS FERENC: Winkler Mihály a „közjó" előmozdítója a XVIII. században

lény a temetést követő halotti toron is részt vesz. Ezzel a meghalt gyermek szüleinek is növekszenek kiadásaik, mivel a lányokat is meg kell traktálniok. Már tavaly szerettem volna e helytelen szokást megszüntetni és elrendeltem, hogy csak egy lányt kérjenek föl e szolgálatra. Előre megmondtam, ha kettőt találok ott, nem végzem el a temetést. De íme a gödreiek nyakas természete: káplánom végezvén a szertartást, megjelenésekor a kis koporsó már az udvaron állt és sehol sem lehetett lányt látni. Mikor azonban elvégezte az előírt imákat, borzas fejjel előjött négy leány, fogta a halottat, elvitte a temetőbe és titokban mosolyogtok, hogy sikerült lelkipásztorukat kijátszani. A minap hathatósabb eszközhöz fordultam. Csendben kis szent Mihály-lovát készíttettem. A legközelebbi gyermektemetéskor komolyan figyelmeztettem a szülőket, hogy a sírásó két legény vigye ezt az eszközt a halottas házba, ők helyezzék rá a kis koporsót és ők vigyék a temetőbe. Ha másképpen járnának el, a temetést végző pap az udvaron leveti majd karingét és hazajön. A lányokat így kikapcsoltam, a fiúk meg utasításom szerint jártak el."

101 Munka, pihenés-szórakozás : „... Szombaton délután Gödrén senki sem dolgozott. Nem is mert senki dolgozni. A férfiak vagy a pincében, vagy a kocsmában tartózkodtak. Ivással, játékkal töltötték idejüket. Nem egyszer borgőzösen inkább alvás, mint ájtatoskodás céljából jöttek másnap, vasárnap a templomba. Minden erőmet latba vetettem ennek megszüntetésére. Legalább azt akartam elérni, hogy a szegényebbje végezhessen munkát és ne kelljen emiatt attól tartania, hogy a község megbünteti vagy más módon üldözi... A falu vezetői bosszantásomra a nagy haranggal akartak szombatesti rózsafüzérájtatosságukra harongoztotni. A beharangozást az összes haranggal akarták végezni. Pünkösd szombatján beállított az összes esküdt és szokatlan módon sürgette ennek engedélyezését. Részeg szájukon sok bántó kifejezés jött ki. Előtte ugyanis a kocsmában tartottak tanácsot. Kimondták, ha a tanítónak megtiltom a harangozást, saját kezűleg fognak majd harangozni. Sauter bíró igyekezett őket megnyugtatni. De a többiek, mint a sertések, ha izgatják őket, fogcsikorgatva tusakod. tok velem. Egyikök öklével asztalomat verte: es muss seyn = ennek pedig meg kell lennie! Távozásuk után az intézőhöz mentem panaszommal és kijelentettem, ha nem nevelik őket itthon emberséges viselkedésre, a vármegyéhez fordulok. Az intéző kemény szavakkal tett nekik szemrehányást és kötelezte őket, kérjenek bocsánatot. Pünkösd hétfőjén a bíró, meg esküdtjei és néhány más falusi el is jött. Megkérleltek és megígérték, hogy ilyen többé nem fordul elő. Szívesen megbocsátottam nekik, mert reméltem, hogy sok hibájukból kivezethetem őket."

102 „1797. június 13-án a gödreiek Sauter bíró vezetésével megint gorombaságba kezdtek. Mivel régóta szárazság volt, a bíró a templomban kihirdette, hogy másnap reggel 4 órakor nyolcnapi ájtatosságot kezdenek. Mindjárt hozzátette a tanító számóra: hallotta, a reggelt harangszó után mindjárt nekünk is harangozzon! A tanító kérdezte: Bejelentettétek az esperes úrnak? A bíró felelete: nem mondtuk neki, menjen be és maga szóljon neki. A tanító valóban járt nálam, de feleletem ez volt: vasárnap nem járulhatok hozzá, hétköznap csinálják, de a harangozást nem engedhetem meg. Vasárnap buzdítottam is őket: Mivel láthatják és érezhetik, hogy Isten aszállyal sújt, alkalmazkodjanak végre más rendes falvakhoz és ne tartsanak minden vasárnap ivászatokot és táncmulatságokat. Ha pedig már tartanak, ritkábban tegyék és a litánia befejezése előtt ne lehessen zenét hallani, este 9 órakor meg fejezzék be. Ne úgy mint eddig: kezdődött egy órakor és éjfél utánig tartott... 101 Gödrei pl. tört. 88. o. 102 Uo. 83. o. — A szombat délutánnak munkaszünettel való ezt a megünneplését „Hagelfeyertag"-nak nevezték. E szónak magyar megfelelőjét nem ismerem. Az ünneplés célja azonban megmagyarázza tartalmát: templomban összejönnek, rózsafüzért és litániát imádkoznak elsősorban azért, hogy Isten irgalma tartsa távol tőlük a jégverés csapását. A nádasdiaknál is meg akarták szüntetni. A nép kérvénnyel fordult püspökéhez, hogy tovább is megtarthassák a szokást, mivel „őseiknek fogadalma köti őket" = „unsere Voreltern... ein Gelübd gemacht haben". L. részletesen Nádasdi pl. tört. A 84. jelzésnél. E szokás megmaradt századunk negyvenes éveinek végéig.