Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok és források Baranya XIX. és XX. századi oktatás- és művelődéstörténetéhez - GALAMBOS FERENC: Winkler Mihály a „közjó" előmozdítója a XVIII. században

tyajátékokot és egyéb szórakozásokat. Ezen a napon ide sereglett az egész környékből a rokon és a jó barát. A koldusok is számon tartották és mind itt voltak. Az ifjúság ezen a napon „offertorium" fejében

70 fél forintot szokott a plébánosnak adni. Ennek fejében, bármilyen lenne is a sorrend, otthon misézett. Első évben nekem is odaadták a tíz garast. Elfogadtam anélkül, hogy tudtam volna, mivel is jár. Elérkezvén szent Miklós napja, láttam, hogy a szakadátiak közül alig néhányan lézengenek a templomban, a külközségekből meg még kevesebben. Se koldus, se más idegen nem volt látható. Kérdésemre megtudtam: ők már megtartották búcsújukat, ma csak a plébános számóra van ünnep. Az esperes úr néhány évvel ezelőtt e napon mondott szentbeszédjében szemükre vetette a szakadátiaknak, hogy e szent és nagy ünnepen még dolgoznak is. E visszaélés ellen úgy léptem föl, hogy először a környező falvak búcsújón mint ünnepi szónok figyelmeztettem a népet: ők nem a falum búcsújára, azaz szent Miklós tiszteletére szoktak Szakadatra jönni, hanem gyomruk hozza őket. A szakadátiaknak meg szemükbe mondtam: jámborság uk székhelye a gyomruk. Azt szerettem volna elérni, hogy nevezett napon szégyeljenek eljönni. Elérkezvén aztán a szent Márton utáni vasárnap, Berényben miséztem. El lehet képzelni a szakadátiak fölháborodását, mivel vendégeikkel máshová kellett templomba menniök! Nem törődtem érzéseikkel. Mise előtt igen komoly prédikációt mondtam. Mise után a szomszédos plébánoshoz mentem ebédre, este Berényben maradtam éjszakára és csak másnap tértem haza. Azt akartam, hogy a szakadátiak szégyenüljenek meg vendégeik előtt, mert részegeskedésükkel kizárják papjukat a faluból. De kevés sikerem volt. A szakodáti templom építkezése közben is azon fáradoztam, hogy említett „Kirmest" leépítsem. Szent Márton ünnepe közeledtével magamhoz kérettem Schisler Henrik bírót és néhány esküdtet. Előadtam véleményemet: ha nem szüntetik meg a Márton utáni vasárnapon tartani szokott „Kirmest", abbahagyom az építkezést. A templom akkor már félig készen volt. Vállvonogatással távoztak. A kérdéses „őszi búcsú" úgy folyt le, mint más években. Sőt bosszantásomra a nap délutánján házam közelében gúnydalt énekeltek.

71 Hogy ostobaságukat ne kelljen tudomásul vennem, Berényben tartózkodtam. Mi mást tehettem, mint hogy türelmesen elviseljem és az építkezést folytattom. Következő évben, azaz 1764-ben, ugyancsak magomhoz hívattam a bírót és az esküdteket. Kérleltem őket, segítsenek a „Kirmes" megszüntetésében és hozzátettem: Ha kérésemet nem teljesítik, nyilvánosan szégyenítem meg őket beszédemben. Ez hatott: ebben az évben jelzett napon semmi sem volt, még a kocsmában sem. A koldusokat is távol akartam tartani most és a jövőben. Meghagytam háznépemnek, egy morzsát se adjanak nekik és egyszerűen küldjék el őket. Az egyiknek magam adtam kezébe az udvaron heverő egy követ e szavakkal: da hast ein Stück von meinem Kirmes-Kuchen = nesze egy darab búcsú-kalácsomból. Mikor kezébe vette, elcsodálkozott, az álrríélkodástól szóhoz sem jutott, a téglát letette és megszégyenülve csendben távozott. Ezzel szemben utasítottam a házbelieket, hogy szent Miklós ünnepén minden koldusnak egy pohár bort is adjanak. A külközségek népe körmenetben jött és e napot nagy ünnepként ünnepelték otthonukban is."

;i Winkler néhány megjegyzést fűz kora „vallásosságaihoz", amely a búcsújárásokban néha egészen ferde formákat vett föl. ö maga kézben tartotta híveit és igyekezett őket lehetőleg távoltartani az ilyen tömegösszejövetelektől, nehogy rájuk ragadjon a különcködés. Leír egy ilyen búcsút és a magyarokat, németeket egyaránt elmarasztalja: „Mivel a csicsói

73 „szentkútnál" láttam a sok visszaélést, amely állandóan terjedőben van, 1765-től otthon maradtam híveimmel. Az egyszerű tömeg a kis forrást „szentforrásnak" mondja és mintegy imádni kezdi. A magyarok körében szokássá lett, hogy odaviszik fiatal és öreg betegeiket és abban fürdetik őket. Saját szemeimmel láttam, amint mise alatt körültérdelték és ott imádkoztak a rózsafüzért. 70 Ofertorium = fölajánlás; a mise egyik része. Innen a papnak juttatott, átvitt értelemben fölajánlott, ajándék. 71 „Die Kuchen seynd gefressen, die Kirmes ist gefressen ... Uo. 26. o. 72 Uo. 73 Csicsó a Szakály-Hőgyész-i vasútállomástól néhány percnyire van. Még a negyvenes években is volt ott szombatonkint mise,