Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - SZITA LÁSZLÓ: Újabb adatok az 1687. évi török elleni hadjárat történetéhez

tak Konstantinápolyba azzal, hogy az elmaradt zsold, különféle számukra gyűlöletes újítások, a nagyvezír alkalmatlansága és újbóli elmenekülése miatt panaszt tegyenek a nagyúrnak, és jelentsék, hogy a sereg Sziavusz pasát választotta kajmakánná. Még a nagyvezír és a lázadók küldöttségének Konstantinápolyba való megérkezése előtt a titokban megkapott hírre a szultán Oszmán aga főlovászmestert azzal az irattal küldte a táborba, melyben Sziavusz pasát szeraszkierré nevezte ki, és megparancsolta neki, hogy a sereggel Belgrádban töltse a telet. Amikor az iratot felolvasták az összegyűlt tisztek előtt, azok megtagadták az engedelmességet; mindannyian ragaszkodtak Szolimán pasa kivégzéséhez és Sziavusz nagyvezírré való megválasztásához. Amikor ez a kívánság a szultán fülébe jutott, összehívta a nagy államtanácsot. A jóindulatúak azt tanácsolták, hogy a nagyvezírt és a csapatok minden agáját hű szolgálatukért Konstant/nápo/yba nevezzék ki és a tábor agáját a portához hívják. A kaimakam ajánlkozott nagyvezírnek és életével kezeskedett a rend helyreállításáért. A gyenge szultán azonban a lázadók kedvében igyekezett járni. Elküldte a birodalmi pecsétet Sziavusz pasának, akit a lázadó sereg akaratának megfelelően nagyvezírré választottak. Nem sokkal ezután a szultán egyik tisztviselője Philippopolisba (Plovdiv) hozta Szolimán pasa nagyvezír fejét, a sereg éppen akkor érkezett ide. A fejet kísérő irat a leghízelgőbb kifejezésekkel még további elégtételeket ígért a lázadóknak az elszenvedett igazságtalanságokért; de kérte őket — minthogy az ellenséges veszély igen közeli -, ne jöjjenek Konstantinápolyba, hanem télre maradjanak Szófiában és Philippopolisban. Válaszként erre egy második kérvényben néhány, a lázadóknak nem tetsző állami tisztviselő leváltását követelték és kényszerítették a nagyvezírt, hogy a sereget Konstantinápolyba vezesse. Szolakcsesmesiből aztán elindult /Consrant/nápo/yba a harmadik kérvény is, vagy inkább a lázadók parancsa, mely magának a szultánnk a leváltását követelte. Erre november 8-án reggel a kaimakam összegyűjtötte az A/a Sofiában és felolvastatta előttük a kérvényt. Azok hallgattak. Ekkor a kaimakam így szólt: „Császárunk - mint hogy ebből az írásból kitűnik — veszélyben van, és miközben a birodalmat minden oldalról az ellenség fenyegeti, azokat, kik képesek volnának ezt a vészhelyzetet kivédeni, a császár eltávolította — nem marad-e önök előtt kétséges, hogy egy ily módon a kormányzással nem boldoguló szultán leváltása egyenesen megengedhető?" A gyűlés, mely látta, hogy a dolog idáig fajult, hallgatólagosan beleegyezését adta, elindult a szeráj ráccsal ellátott részébe, ahová a hercegeket bezárták, kihozta onnan Szolimám - Mohamed legidősebb bátyját és a trónra ültette; akit pedig éppen ennek megelőzésére vetettek börtönbe. Közvetlenül Mohamed szultán trónfosztása után vonult be Sziavusz pasa a sereggel Konstantináplyba, és tulajdonképpen ezzel kezdődött meg igazán a szabadjára engedett martalóchad uralkodása, mely tetszése szerint váltott le és iktatott be állami hivatalnokokat, rendelt el vagyonelkobzásokat, hullatott fejeket a porba, és egész Konstantinápolyt a legnagyobb rémülettel töltötte el. Amikor //. Szolimán szultán felismerte, hogy a janicsár aga nem tudja megfékezni a felkelés elszabadult bestialitását, a charpurti agát, Alit tette a helyébe. Ez abban a meggyőződésben, hogy a nyugtalanságnak addig nem lesz vége, míg a fővezér, csausz Fetwadschi életben van, saját kezűleg megölte őt. Emiatt a janicsárok anynyira feldühödtek, hogy darabokra tépték Ali agát, helyére maguk közül választottak új janicsáragát, megadták a jelet a miniszterek házának kifosztásához, egész éjszakán át ostromolták a porta kastélyát és másnap reggel behatoltak. Sziavusz