Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)
Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - SZITA LÁSZLÓ: Újabb adatok az 1687. évi török elleni hadjárat történetéhez
pasa nagyvezír utolsó leheletéig a hárem becsületét védve lovagi érzülete mártírjaként esett el kétségbeesett ellenállás után. „A fosztogató tömeg áradata benyomult. Leszakíották az ablak- és ajtósarokvasakat, az ólmot az ereszcsatornákról és a fürdőkupolákról, Sziavusz pasa nővérét és hitvesét borzalmasan megcsonkították, majd meztelenül az utcára vonszolták. Miután a lázadók minden elképzelhető szörnyűséget elkövettek, összegyűjtötték a főtemplom vezetőit, hogy eljárásukat a törvény védelme alatt igazolják; ekkor azonban, mikor a janicsárok egy emír szobáit fosztogatták, az kirohant az utcára és felhívta Konstantinápoly lakóit a zsarnokság és a lázadó katonaság elnyomása ellen. A szeráj csúcsára feltűzték a szent zászlót, a nép fegyvert ragadott, a főkolomposokat kardélre hányták, darabokra szabdalták, Iszmael pasa kaimakamot nagyvezírré kiáltották ki, aki egy sor lázadó és bujtogató kivégzésével egy időre megfékezte a félelmetes lázadást a fővárosban. Miközben a katonák lázadása letaszította trónjáról Mohamed szultánt, Leopold császár a Harsány-hegy melletti győzelem következtében egészen ellentétes módon alakította át az államot. Magyarországnak az ő uralkodóházához való örökös átruházása legrégebbi, leghőbben áhított kívánságai közé tartozott. Még sohasem voltak kedvezőbbek a körülmények a terv megvalósításához, mint ezután a döntő győzelem után. Alighogy megérkezett Bécsbe a győzelem híre, a császár egybehívta Pozsonyba a rendeket azzal, hogy az országgyűlésen - melyet ő személyesen nyit meg - legidősebb fiát, József főherceget Magyarország királyává koronázva óhajtja látni. Miután október 30-án a főherceggel és díszes udvarával megérkezett Pozsonyba, közölte az egybegyűlt rendekkel, hogy szándéka nemcsak fiának, Józsefnek a megkoronázása, hanem egyidejűleg Magyarországnak örökös királysággá nyilvánítása. A főherceg megkoronázása nem ütközött ellenállásba; annál inkább a trónöröklés örökölhetősége, mint a királyság alaptörvényeinek létfontosságú megváltoztatása. Miután azonban császári részről megérttették a rendekkel, hogy a királyságot német vérrel és pénzzel mentették meg a hitetlenektől, és az alkotmány javasolt megváltoztatása az egyetlen eszköz, hogy megóvhassák az újabb széteséstől, a rendek beleegyeztek, és átadták a trónöröklést József főhercegnek és utódainak az elsőszülött jogán. Ezután december 9-én nagy pompával lezajlott a koronázás a régi koronázási eskü oly módon való megváltoztatásával, hogy ugyan //. András aranybullájára fel kell esküdnie a mindenkori királynak, de annak a kikötésnek az elhagyásával, mely szerint minden nemesnek joga van, hogy fegyverrel forduljon a király ellen, ha úgy látja, hogy az megsértette a koronázási esküt; - a császár annál határozottabban ragaszkodott ehhez az eliminációhoz, minthogy éppen ez az ún. ellenállási kikötés vezetett a sok magyarországi véres felkeléshez, és erre hivatkozott minden lázadó, utoljára Thököly és követői, hogy a király elleni fegyveres felkelésüket igazolják. A koronázási ünnepséget, melyen mindkét badeni őrgróf részt vett - Hermann őrgróf magyar fóméltósági minőségében, mint Győr helytartója - harcjátékkal fejezték be. Ludwig őrgróf és Anton Liechtenstein fejedelem bajvívó hősökként remekeltek. Miután az őrgróf egymás után öt ellenifelét győzte le lándzsadöfésben, a bírók neki ítélték az első díjat, egy értékes ezüst füstölőedényt. A császári udvar még Pozsonyban időzött, amikor megérkezett a hír, hogy Caraffa gróf december 17-én bevette Egert. Négy héttel később következett Munkács, melyet Egerhez hasonlóan kiéheztettek. Thököly feleségének két gyermekével bécsi fogságba kellett mennie. A rebellisek utolsó szilárd pontjukat is elvesztették FelsőMagyarországon. Röder von Diersburg, Ph.: Des Markgrafen Ludwig Wilhelm von Baden Feldzüge wider die Türken. -I —Carlsruhe, 1839-1842. (Badeni Lajos Vilmos őrgróf török elleni hadjáratai.) (Ford. Szita L.)
