Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok és források Baranya XIX. és XX. századi oktatás- és művelődéstörténetéhez - RAJCZI PÉTER: A Miasszonyunkról nevezett női Kanonok Rend pécsi róm. kat. tanítónőképző intézetének története 1895-1948

hez. Egyébkén az egész épületegységet közösen használják, és több szertár, könyvtár is közös használatban van. 1926-ban készül el a tanítónőképző fegyelmi szabályzata, melyet az 1925-ben kalocsai érsekké kinevezett Zichy Gyula utóda, Virág Ferenc pécsi püspök - aki egyébként egykor az iskola hittanára volt - jóváhagyott kisebb enyhítéssel. (A fegyelmi szabályzatból, miszerint „bárminemű ellenszegülés, feleselés, tiszteletlenség kizárást von maga után", a „.bárminemű" szót töröltette, mert „e szónak 'benthagyása ugyanis túlzás, amely sérti a növendékek és a szülők igazságérzetét... Egyébként is az újabb nevelési irányok inkább az erények kifejlesztésére helyezik a súlyt, mint a tiltó parancsokra és a fenyegető büntetésre".)

45 A tanítóképzőkre vonatkozó tantervet a VKM 1923-ban adta ki és azt alapos megvitatás után az 1925-ben kiadott utasításával léptette életbe. A tanítóképzőkben folyó tanulmányok középpontját a pedagógiai tárgyak alkották. A gyakorlati kiképzésben nemcsak a gyakorló iskolai tanítónak, hanem a pedagógia tanárának és az illető tárgy szaktanárának is részt kellett vennie eltérően az akkori külföldi példáktól. A Tanterv és Utasítás alapján 'készült el iskolánk helyi tanmenete. Ez megállapítja, hogy a tanítás a tanár és a tanuló közös munkája. Ezért ügyeltek arra, hogy a tanulók ne kész anyagot kapjanak, hanem keressék az igazságot, gondolkodjanak és ily módon széles körű, biztos tudás birtokába jussanak. Hogy pedig a növendékek a tanításhoz szükséges módszeres ismereteket ne csupán elméletből, gyakorló iskolai megfigyelések és saját tanítási gyakorlataik alapján sajátítsák el, a szaktanárok kötelességévé tették, hogy minden tanítási órán a módszeres eljárás legyen előtérbe, és ily módon mintegy beléjük idegződjék a tanítási egységek és részletek feldolgozásának menete. Egyben minden tanár saját tantárgyánál helyes tanulási módjára is felhívta a figyelmet. Az egységes munka és a tanulók alaposabb megismerése érdekében a tanárok egymás óráira többször hospitáltak. Feleltetesnél megkövetelték az egyes szaktanároktól, hogy ne elégedjenek meg az anyag egyszerű számonkérésével, hanem kívánják meg, hogy a felelő tárgyi tudását párosítsa határozott, nyugodt, értelmes, logikus és szép előadással, amibe a tanítói rátermettsége és egyénisége is megnyilatkozzék. A felelőt egyik társa tárgyi tudása, előadása és a tanítói rátermettség szempontjából megbírálta. Az általános műveltség megadása mellett a szakképzést azzal is igyekeztek szolgálni, hogy egyes tanítási egység tárgyalásával kapcsolatban a növendékek az odavonatkozó ismereteiket, életmegfigyeléseiket, tapasztalataikat is elmondják. A III. osztálytól kezdve pedig kötelezővé tették a pedagógiai jellegű szakkönyvek, ill. tanulmányok rendszeres olvasását abból az elvből kiindulva, hogy csak az a tanító lehet igazi nevelő, aki saját magát is állandóan neveli, műveli. Ezt a célt szolgálta az a gyakorlat is, hogy az V. éves hallgatók rendszeresen részt vettek a Pécsett tartott pedagógiai jellegű összejöveteleken, tanítói gyűléseken.

46 1925-ben jelent meg az újabb képesítő vizsgálati szabályzat, mely szerint a képesítő három részből áll: a) írásbeli zárthelyi dolgozat pedagógiából, magyar nyelvés irodalomból, továbbá mennyiségtanból, b) szóbeli vizsgálat, melynek a tárgyai: hit- és erkölcstan, nevelés és tanítástan kiterjesztve a lélektanra, neveléstörténetre és szervezettanra, magyar nyelv és irodalom, a magyar nemzet történelme, alkotmánytan és Magyarország földrajza, c) minden jelölt köteles egy gyakorlati taní45 Évkönyv, 1926. Pécsi püspök 147 1926. sz. rendelete. 46 A korabeli pécsi napilapok is megemlékeznek erről.