Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok és források Baranya XIX. és XX. századi oktatás- és művelődéstörténetéhez - RAJCZI PÉTER: A Miasszonyunkról nevezett női Kanonok Rend pécsi róm. kat. tanítónőképző intézetének története 1895-1948

A MIASSZONYUNKRÓL NEVEZETT NŐI KANONOK REND PÉCSI ROM. KAT. TANÍTÓKÉPZŐ INTÉZETÉNEK TÖRTÉNETE 1895-1948 RAJCZI PÉTER I. Nullám scripturam ita fortunatam prodire, cui nullus omnio contradicet. (Egy könyvet sem lehet úgy megírni, hogy abban senki kivetnivalót ne találjon.) (Alexandriai Kelemen) „A lányok iskoláztatása mindig mostohagyermeke volt a köznevelésünknek. A nők az egyenjogúsításukért folyó harcok során a fiúiskolákat ostromolták bebocsáttatásért... A fiúiskoláknak némi átfestése, női ismereteket adó órák beiktatása még nem nőnevelés... Nemcsak célszerűtlen, hanem ésszerűtlen is a leányokat a fiúkkal együtt vagy egyformán nevelni. A koedukáció hibája nem a nemek együttlétében van. A közös iskola a fiúk igényéhez alkalmazkodik. A lányoknak más a fejlődési tempójuk, más az érdeklődési körük, más módszert kívánnak... Joguk van rá, hogy saját iskoláik legyenek ... A leányoknak leányiskolák kellenek..." - írja a Nőnevelés című cikkében dr. Csapody Vera az új Magyarország felépítését szolgáló vitában, a magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium kiadásában megjelenő Köznevelés c. lap 1-2. számában 1945. július 15-én. A cikk írója - dr. Csapody Vera - ekkor egy híres budapesti katolikus leánygimnázium igazgatója a még füstölgő romok között is szükségesnek érzi, hogy felemelje a szavát a nőnevelés megújítása érdekében. (Ekkor még természetesen nem gondolt arra, hogy a pedagóguspálya elnőiesedésével megfordul a kérdés a fiúk nevelésének rovására.) Az európaiságot jelentő keresztény kultúrában a nő elsődleges hivatása, munkásságának kerete a család, illetve annak a szolgálata. A lányok nevelése is elsősorban az édesanya feladata volt. De már a középkorban is találunk olyan szerzetesrendeket, amelyek a lányok oktatásával, nevelésével foglalkoztak. Ez a nevelés elsősorban a mindennapi munkára, gyermeknevelésre irányult, vagyis arra a családi életre, amelyben a lánynak majd élnie kell. Baranya megyében a török alóli felszabadulást, vagyis 1687-et követően az első püspöki vizitációt 1721-ben tartották. Ez még nagyon kevés helyen említ falusi tanítót. Részletesebb elemzést kapunk Domsics Mátyás egyházlátogatási jegyzőkönyvéből, amely szerint a legtöbb meglátogatott helységben már a lányokat is kötelezik az iskolábajárásra.

1 Természetesen a legtöbb helyen ez a tanítás egyszerűen hallás utáni oktatásból állott, és elsősorban a szükséges imádságokat, egyházi énekeket, erkölcsi, vallási és állapotbeli kötelességeket oktattak. Amikor azonban ennek a kornak a kulturális állapotát vizsgáljuk, nem szabad ezt kizárólag az írás, olvasás tudásának mérésére építeni, hisz a családban is a gyermek a szükséges gazdasági és közéleti ismereteit élőszóban kapta, és az így kapott 1 Petrovich Ede: Baranya megye XVIII. századi népoktatása az Egyházlátogatási jegyzőkönyvek tükrében. Baranyai Helytörténetírás 1971. Szerk.: Szita László.