Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Kormányzattörténeti tanulmányok a XIX. sz.-i Baranyáról - TEGZES FERENC: Baranya vármegye Közigazgatási Bizottságának „különleges alakulatai" (II. rész)

koronát meg nem haladó kárkövetelések elbírálását, valamint a munkások és a segédmunkások között felmerült hasonló ügyek elbírálását, az 1900:XXVIII. tc. 45. §-a pedig az erdőmunkások által elkövetett kihágásokat, illetve a 100 koronát meg nem haladó kárkövetelések elbírálását. Az 1899:XLI. tc. és az 1900:XXVIII. tc. másodfokon, az 1899:XLII. tc. harmadfokon utalta az ügyek elbírálását a Munkásügyi Albizottság elé. Az 1898:11. tc. 74. §-a kimondta, hogy a közigazgatási hatóság elé tartozó ügyek minden fokon, minden esetben soron kívül kerüljenek tárgyalás alá, s ebből következőleg soron kívül is intézendők el. A törvény végrehajtásáról intézkedő 2000/ 1898. FM. rendelet 142. §-a pedig előírta, hogy a fellebbezést az elsőfokú hatóságnál kell írásban beadni, vagy szóban bejelenteni 3 nap alatt. A 144. § pedig arról intézkedik, hogy a felsőbb hatósághoz terjesztendő fel, a fellebbezés indoklásának beadására megszabott 3 nap elteitével. Amennyiben pedig az érintett felek az elsőfokú hatóság ítélethozatalakor bejelentik, hogy a fellebbezésüket nem óhajtják írásban indokolni, az összes ügyiratot nyomban fel kell terjeszteni. A gyakorlati ügyintézés során azonban olyan bürokratikus megnyilvánulások merültek fel, amelyek a törvény és a miniszteri rendelet előírásainak hatékonyságát megkérdőjelezték. A baranyavári járás főszolgabírója 1900. március 17-én az alispánhoz terjesztette fel Wagner János és Albert István fellebbezését. Az alispán június 29-én arra utasította a főszolgabírót, hogy - az összes iratok egyidejű visszaküldésével derítse ki Albert István tartózkodási helyét és az elsőfokú határozatot hirdesse ki neki. A főszolgabíró december 28-án jelentette a vármegye első tisztviselőjének, hogy Albert István Laskón tartózkodik, s előtte szeptember 5-én hirdette ki a 959/ 1900. számú főszolgabírói elsőfokú ítéletet. A jelentéssel együtt visszaküldte az összes iratot. Az alispán 1901. február 19-én tette át a fellebbezést a Közigazgatási Bizottsághoz. Ezt követően a Munkásügyi Albizottság, mint illetékes másodfokú fórum, 1901. március 12-én tárgyalta meg az ügyet. A panaszosokat ügyükkel elutasító főszolgabírói ítéletet megsemmisítette, mint törvényes alappal nem bírót, s a fellebbezőket a rendes bírói útra utasította. Indoklásként azt hozta fel az albizottság, hogy a fellebbezők a munkaadójukkal nem írásban, hanem szóban kötötték meg a munkaszerződésüket, s ebben az esetben, az 1898:11. tc. 8. §-a értelmében, a rendes bíróság jogosult a döntés meghozatalára.

71 Sándor Mátyás és Berdán József munkaadók fellebbeztek a baranyavári járás főszolgabírójának 1903. július 3-án kelt 3918. számú ítélete ellen. Az albizottság július 10-én felszólította a főszolgabírót, hogy küldje meg a munkaadók és a munkásaik között megkötött munkaszerződés egyik eredeti példányát, mert csak ennek alapján tudja elbírálni, hogy a törvény szerint az ő hatáskörébe tartozik-e az ügy eldöntése. De azért is szüksége van a munkaszerződésre, mert a fellebbezés tárgya szerződésszegés, és érdemi állásfoglalást e nélkül nem tud hozni. A Munkásügyi Albizottság a beküldött szerződés birtokában 1903. szeptember 9-én tárgyalta az elsőfokú hatóság ítélete elleni fellebbezést. A főszolgabíró Sándor Mátyás és Berdán József munkásvállalkozókat azért, mert „... szerződött munkásaikkal szemben szerződés szerinti kötelezettségeiknek meg nem feleltek, az 1898:11. tc. 60. §-a alapján, ugyan ezen tc. 7. §-hoz képest Dárda község gazdasági munkássegély alapja javára, 15 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett fizetendő 30-30 korona pénzbüntetésre, behajthatatlanság esetén 2—2 nap önköltséges elzárásra ítéli." 71 1/1901. MAIb. jkv. 7164/1901. kb.