Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Kormányzattörténeti tanulmányok a XIX. sz.-i Baranyáról - TEGZES FERENC: Baranya vármegye Közigazgatási Bizottságának „különleges alakulatai" (II. rész)

Ezt az ítéletet a másodfokú hatóság jóváhagyta, megszigorítva a pénzbefizetés határidejét. Az 1898:11. tc. 70. §-ára hivatkozva kötelezte az elmarasztalt munkásvállalkozókat, hogy amennyiben 48 óra alatt nem fizetnék be a büntetéspénzt, úgy a megállapított szabadságvesztést azonnal végrehajtják.

72 Az elítéltek a másodfokú döntést megfellebbezték a földművelésügyi miniszterhez. A miniszter december 12-én kelt leiratában kérte a Közigazgatási Bizottságot, hogy a fellebbezés elbírálásához még szükséges ügyiratokat terjessze fel hozzá. A Közigazgatási Bizottság 1904. február 4-én halasztást kért a minisztertől, mivel a kért iratok „helytelen kezelés miatt eltévedtek, szorgos kutatás daczára ez ideig feltalálhatók nem voltak".

73 Ezzel egyidőben felszólította a főszolgabírót, hogy saját irattárában tartson kutatást az ügyiratok fellelése érdekében.

74 A miniszter március 29-én újból megsürgette a Közigazgatási Bizottságot az ügyiratok felterjesztése miatt, annál is inkább, mivel az idő múlása maga után vonja az elévülést, s az ügy elbírálása beszüntetendő lesz.

75 A Közigazgatási Bizottság 1904. április 5-én magyarázkodó jelentést küldött a miniszterhez, amelyben bizonyítja, hogy az ügy érdemi elbírálásához szükséges, s még hiányzó ügyiratok a főszolgabírói hivatalban tűntek el.

76 A földművelésügyi miniszter 1904. június 3-án közölte a Munkásügyi Albizottsággal, hogy az elveszett iratok hiányában az ügyet harmadfokon nem áll módjában elbírálni, s ezért úgy az első-, mint a másodfokon hozott ítéleteket megsemmisíti. Amennyiben a panaszosok továbbra is fenntartják panaszukat, abban az esetben újbóli szabályszerű tárgyalást kell tartani és új ítéletet kell hozni. A miniszter egyúttal utasítja az albizottságot, hogy az iratok szabálytalan kezelésével elkövetett mulasztást vizsgálja ki és 15 nap alatt az eredményről tegyen jelentést róla.

77 A törvény végrehajtási rendeletének 144. §-a azt is előírta, hogy minden fellebbezett ügy esetében a felettes szervnek kötelessége megvizsgálni azt is, hogy az alsóbbfokú hatóság az ügyintézésben kellő gyorsasággal járt-e el. Mulasztása esetén pedig a felelősökön számon kellett kérni a hanyagságot. Az ügyintézők, felelősök számonkéréséről nem találtunk adatot. Még az előbb említett ügyiratok elvesztése esetében sem történt felelősségre vonás. Abban az esetben is csak egy enyhe figyelmeztetésre került sor, amikor a törvény által világosan megfogalmazott másodfokú hatóságot tévesztette el 1906-ban (!) a siklósi járás főszolgabírója, amikor a Munkásügyi Albizottság helyett az alispánhoz küldte el a fellebbezést, ezzel is elhúzva a gyors elintézés lehetőségét.

78 Kissé erősebb megfogalmazást használt az albizottság a pécsváradi járás főszolgabíróját rendre is utasító határozatában, bór még ez is enyhe: 72 2817 1903. kb. (3584/1906. kb. gyűjtőszám) 73 721/1904. (3584/1906. kb. gyűjtőszám) 74 Uo. 75 1576/1904. kb. (3584/1906. kb. gyűjtőszám) 76 Uo. 77 2323/1904. kb. (3584/1906. kb. gyűjtőszám) A főispán, mint a Munkásügyi Albizottság elnöke, utasította a főszolgabírót, hogy 48 óra alatt tegyen jelentést az iratok hollétére vonatkozóan. A főszolgabíró június 30-án tette meg igazoló jelentését. A jelentés végkicsengése: „a postakönyvek tanúsága szerint — az összes irat felterjesztésre került, s némi alappal következtethető az, hogy a keresett tárgyiratok nálam nem vesztek el", ezért nagy a valószínűsége, hogy a Munkásügyi Albizottság ügyiratait kezelő személy követett el hanyagságot. (3584 1906. kb. gyűjtőszám: 2492/ 1902. kb. 78 3727/1906. kb.