Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Kormányzattörténeti tanulmányok a XIX. sz.-i Baranyáról - NAGY IMRE GÁBOR: Mohács város közigazgatása az 1860-as évek első felében

Ignác festőmester 1840-ben tanácsnok, 1849-ben albíró, 1850 és 1854 között főbíró volt. Baksa József az 1850-es évek elejétől volt képviselő, ill. a gazdasági választmány tagja. Barbély György albírót 1848-ban választották Mohács főbírójává, Huber Károlyt kórházi felügyelővé. Koszits Szilárd mohácsi főszolgabíró Szalay Nikodémnak küldött 1863/1864. évi jelentésében Brand János városkapitányt és Kerese Imre főjegyzőt külön megdicsérte: „Mohács mezővárosa tiszti karát illetőleg örömmel emelem ki a kapitányt és főjegyzőt, kik szorgalom, erély, és tudományosság szempontjából mi kívánnivalót sem engednek meg."

109 A lakosság panaszaira Csernyus Andor főispán Ocskay Antal másodalispánt bízta meg a városi tanács és képviselőtestület személyi átszervezésével. Az 1866. január 28-án a meghívott lakosok, Mohács vezető személyei részvételével tartott értekezlet a tisztviselőket is minősítette. Pasich Mihály, Kerese Imre törvényszéki tanácsnokok, Brand János városkapitány, Huber Károly pénztárnok és Höschl Vilmos pénztári ellenőr munkájával meg voltak elégedve. Baksa József városfőbíró, Barbély György albíró, Kovácsevits Ignác törvényszéki és Sepácz József közigazgatási tanácsnok, valamint Náray József aljegyző helyett mást javasoltak, az 1861. évi volt hivatalnokokat: Stájevics Pált, Funták Józsefet, Cselinácz Józsefet, Kovács Sámuelt, Halász Mihályt, valamint Golubits Alajost, új személyként. A városmérnöki állást pedig feleslegesnek ítélték.

110 A javasolt személyek képzettségüket tekintve semmiben sem különböztek a hivatalban lévőktől, a változtatást nyilván politikai szempontok indokolták volna. Kovácsevits Ignác törvényszéki tanácsnok kivételével, az ügyvédi végzettségűekkel és a pénztári tisztviselőkkel meg voltak elégedve. A meglévő tisztviselőknél alkalmasabbakat Mohácson lehetetlen volt találni, mert mint Ocskay másodalispán írta: „A tisztviselők fizetései ugyanis oly csekélyek, mikép a helybeli ügyvédikar jelesebjei közül egyetlen vállalkozó sem találkozott e hivatalok valamelyikére."

111 Mohács mezőváros területe az 1865/66. évi kataszteri felmérés szerint 31 076 kat. hold. Ebből Mohács-sziget 22 013 kat. hold, a város felőli kül- és beltelek pedig 8097 kat. hold. A szigeten 1450 birtokos 9200 kat. hold 580 négyszögöl földterülettel rendelkezett. A város felőli oldalon 4977 kat. hold szántóföld volt a birtokos közösség tulajdonában, 6847 parcellában. A lakosság tulajdonában volt még 825 különálló kert és 1632 szőlőparcella. Az 1869-es ^épszéniMlós szerint az össznépesség 12 140 fő volt. A nagy területen, többségében mezőgazdaságból élő lakosság birtokviszonyai tehát eléggé bonyolultak voltak.

112 Ezért tekintette Mohács városa a törvényszék megalakítása után legfontosabb feladatának a telekkönyvi hatósági jog megszerzését, mellyel már az előző évben, 1861-ben sikertelenül próbálkozott. Az 1862. december 29-i képviselőtestületi ülés egyöntetűen két új állás létesítését határozta el: egy telekbíróit évi 600 forintos és egy telekbíró segédit évi 400 forintos fizetéssel. Megbízta a beltanácsot a telekkönyv kezeléséhez szükséges helyiség kialakításával. A telekkönyv kérését azért is indokoltnak tartotta, „mert több illy szabadalommal bíró mvárosok ezt már tettleg kikapják". Aidenbichler Ignác városfőbírót és Baksa József népszószólót bízta meg a képviselőség, hogy a magyar 109 BML Bvm. főisp. helyt. ein. ir. 73/1865 1,0 BML Bvm. főisp. ir. 50/1866 (Bizottm. ir. 1855 1869 k. cs.) "

l Uo. 112 Baranya Margit: Mohács népességének fejlődése és gazdasági helyzete a XIX. század második felében. Baranyai Helytörténetírás 1976. Szerk.: Szita László. Pécs, 1976. 153-154, 171-182. p.