Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok Baranya mezőgazdasági és ipari fejlődésének történetéhez - IFJ. SZITA LÁSZLÓ: A juhtenyésztés a Délkelet-Dunántúlon a két világháború közötti időszakban

Az istállózó állattartás Baranyában olyan mértékben terjedt el, hogy csak igen szegény ember hajtja legelőre állatait. A legelők jelentékeny mennyisége 19361940 között már feltörésre került, kiosztották egymás között. A juhászat teljesen felszorult a Mecsek oldalain lévő legelőkre, ahol szarvasmarha már nem volt legeltethető.

34 A juhászati ágazat fejlődése Tolna megyében a két világháború közötti időszakban Juhállomány alakulása Nagyon sok azonos vonást mutat a juhászati ágazat Somogy megyével és Baranyával, de mégis sok sajátos vonás és jelenség is található. A húszas évek legelején a magas gyapjúárak és annak forgalmi képessége miatt, jelentős szaporodás figyelhető meg. 1921- ben Tolna vármegye birkaállománya 122 345 db 1922- ben '* 129 311 db 1924- ben " 136162 db 1925- ben " 138199 db 1926- ban " 99159 db A felügyelőség 1921-1925 közötti időszakban az állománygyarapodást az Alsódunántúli Kamara Juhászati Szakosztályának vezetőjével, Torna András okleveles gazdatiszttel azonos módon értékelte. Az utóbbi, a vármegyei közigazgatási bizottság ülésén a következőket terjesztette elő: ,,... a hábcrú előtt és azt követő években a vármegye közös legelői, a községi legelők — amelyeket bérbe is adtak alkalmasint — teljes elhanyagoltság állapotát mutatták, ezeken a legeltetés nem hozott semmi eredményt. Soványak, vizesek, fertőződtek. A legelhanyagoltabbak a juhlegelők. 1922-től ezek kitisztítása, vízelvezetése, fásítása lényegében befejeződött, s az eredmény nem is maradt el. A kedvező gyapjúárak a létszám emelkedését nagyban segítették elő..." 1926-1927-re a visszaesés erős jeleit láthatjuk. A juhok száma 1927-ben 81 975 darabra csökkent. 1928-ban 71 003-as állomány mutatja a radikális fogyást. Több forrást tekintettünk meg a csökkenés okainak kiderítésére. A gyapjúárak lényegesen nem változtak, sőt még esetenként növekedtek is. A húszas évek legelején tapasztalt rendkívüli mértékű elkorcsosodás a beltenyészet miatt történt.

35 A völgység! járás felügyelőjének egy 1928. évi jelentése világít rá végül is egész pontosan a visszaesés okaira. E jelentésből idézzük a következőket: „... 1927—1928 között a juhállomány 10 972 darabbal apadt. A létszámapadás oka egyrészt a métely és rüihkór rendkívüli módon történő jelentkezése. Az egész bátaszéki és bonyhádi közös legelő elmételyesedett, rendkívül későn vették észre. A rühösödés durva jelentkezésén a fürösztés sem tudott segíteni. A hatékony gyógyászati eljárás ismeretlen volt. A métely Bátaszéken a szarvasmarha-állományban is pusztított. 1600 kh legelőt a felügyelőség azonnal eltiltott a használattól és a követ, kező években megkezdődött a feltörése, mert a fertőzöttség olyan súlyos volt...". 34 Uo. 35 MOL FM K. 184. Gf. Tolna vármegye 1926-27. évi összefoglaló jelentése. 15-18. p. 324